Kis szájsebészeti műtét után óriási kráter a számban. A doki most is ügyes volt, gyengéd és könnyű kezű, csak az égett hús volt büdös, de ismerősen büdös. Vagy valamelyik előző életemből emlékszem boszorkányégetéskor az utolsó szagra, vagy az amalgámtömés is hasonlóan illatozik. Hála a kauternek, alig vérzett, de a zsibbadás múlik, a seb meg pont úgy sajog, ahogy azt egy műtéti sebnek illik. Itthon ülök egyedül, próbálok dolgozni, elterelni a figyelmemet, tévét nézni, bármit, de közben vonyítok, mint a kutya, akinek becsípte az ajtó a farkát, hogy AÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

Tegnap nagyon jót tangóztunk este, párt cseréltünk Zsolttal meg Zsófival, tudtam egy-két figurát mutatni Zsoltnak. Életemben először tanítottam én fiút sikerrel, egészen belelkesedtünk, mikor odajött az általunk Dodzsemnek nevezett nagytestű figura (azért hívjuk így, mert tánc közben mindenkinek nekimegy, és pont úgy ki is van párnázva), és valami rettentő tenyérbemászó stílusban ránk szólt, hogy hangosak vagyunk, és a nő sose tanítsa a férfit. Mondtam, hogy bocsánat, csöndesebbek leszünk, nem akartunk zavarni, de ebben nem értünk egyet.  Erre se hagyta abba, hanem folytatta: "Tudooood, a milongánaaaak megvannak a maga szabályaiiii, nem szabad egymást tanítanííííí például. Buenos Airesbeeeeeen a tangó egész mást jelent, mint itt... Nagyon örülök, hogy itt vagytooooook, és ha sok éven át szorgalmasan fogtok ide járniiiii, akkor  majd jól fog menniiiiiii, de ilyet nem szabaaaad. Kinél is tanultooook?"  - mondta mindezt azok után, hogy évek óta minden héten lát táncolni, sőt egyszer táncoltunk is együtt, amikor nekiállt oktatni, hogy kell canyenguét táncolni. Na most milongán valóban udvariatlanság kioktatni azt, akivel az ember táncol, én se hagyom, hogy kioktassanak, és valószínűleg mondanom kellett volna, hogy nekem is van fogalmam róla, mennyire más Buenos Airesben a tangó. Például hiába van tömeg, nem ütköznek össze csak azért, mert valaki vadul előzget. Dávid szerint ennyi erővel inkább küldtem volna el a francba, minthogy mosolyogtam, bocsánatot kértem, aztán azóta ezen rágódom. Igaz, igaz, de ezt még tanulnom kell. Nem vágtam vissza, viszont most jól leírtam, haha!

Ma megjött a hivatalos értesítés az nka-tól, hogy megkaptam az alkotói támogatást: mehet a dráma! Sok-sok jó hír, most már csak ez a fenenagy hideg múljon el, amitől a lovacskámat meg se tudom látogatni, mert neki nagy szőrbundája nőtt, én viszont odafagyok hozzá.