"Mindg az szeret jobban, akinek nagyobb a képzelőereje." Ezt ma egy regényben olvastam, ott idézi az egyik szereplő. A regényben számomra az írója a legkülönösebb, egy idősebb nő, akiről a családja nem tudja, hogy ír, úgy jelent meg álnéven két könyve. Mindig tudtam, hogy a nőknek nagy titkaik lehetnek, de ez egészen elképesztő. Hogy nem bukott még le?
Aki jobban szeret, az közelebb van az Istenhez - ezt meg egy költő barátnőm mondta, mikor egy szakítás után sírtam neki. Vele is mi lehet... Egyedül neveli a kislányát, ez nem kedvez a költészetnek. Pedig annyira tehetséges!
Aki jobban kötődik, nem biztos, hogy jobban szeret - ezt meg egy férfi mondta, ilyet csak férfi mondhat szerintem. Én sajnos csak kötődve tudok szeretni, és arra is szükségem van, hogy hozzám kötődjenek. Akinek a legjobb társaság önmaga, az miért akar kapcsolatot. Azt hiszem, ezt sosem fogom megérteni.
Megpályáztam - életemben először - egy külföldi ösztöndíjat. Nagyon félek, hogy megkapom, és ki kell menni, és nem tudok helytállni, pedig tudom, hogy most vagy soha. És lehet, hogy még azt is megtanulom, hogy én vagyok a legjobb társaság magamnak, és akkor soha többé nem lesz szükségem senkire. És akkor nevetni fogok, ahogy Karafiáth Orsi szokott minden üzenete végén: hahaha!
Tegnap rekordot döntöttek a bloglátogatóim: 54-en voltak egy nap, olyan jól esett, mint egy meglepetés party. Olyanban még sose volt részem, de lehet, hogy nem is sülne el jól. És annyi névnapi köszöntést kaptam, mint Judit napon se. Sajnos imádom, ha kényeztetnek.
És persze tangó, ami sosem csak táncolni tanít. Tegnap felkért egy srác, akivel nagyon rég nem tácoltunk együtt, pedig mindig nagyon jó volt. Csak ő azon kevés klassz tangós srácok közé tartozik, aki mindenkit felkér. Vele a tánc sétáról szólt. Ő tudta, hol van, mit csinál, saját magát fordította mindig úgy, hogy nekem a legbonyolultabb lépés is csak séta legyen. Annyira pihentető volt! Nem rángatott, nem figurákat akart levezetni, nem azt akarta, hogy én csináljak meg a kedvéért bonyolult dolgokat, nem kellett megfelelnem elvárásoknak, csak lenni, sétálni, könnyűnek tűnt, csak oldalra nézve a tükörben láttam, milyen bonyolultnak néz ki. Na, ez az , ami egy kapcsolatban nincs itt, álom, mint a herceg a fehér lovon. Hogy a férfi önmagáról tud mindent, önmagát alakítja, és ettől a nőnek könnyű. Ezt persz nem lehet elmondani. Csak azt a tanda végén, hogy köszönöm.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
katis 2009.01.22. 18:02:31
És nagyon teszik az a regénymondat is. Bár nem feltétlenül értek egyet vele (azt hiszem, hogy ide még egy sőt is befér), érdekes a megközelítés.
ködlámpa · http://kodlampablog.freeblog.hu/ 2009.01.24. 23:53:22
ó... igazából barátilag nagyon hiányoznál...