Túl vagyok egy mai akadályversenyen. Szombaton meg lejár a csokiböjt! Már azt hittem, igazán leszoktam, a hétvégén ugyanis a kedvenc csokimat falták fel mellettem, sőt még a számbatömés által való megkísértetés is megesett velem, de ellenálltam... aztán éjjel habos süteményekről álmodtam. Mogyoró volt az ő tetejükön... és csokireszelék... De azért a továbbiakban is szeretnék az erények útján maradni. Azzal vigasztalom magam, hogy majd jön a tavasz, többet mozgok úgyis, és akkor egyszer-egyszer belefér.

Tegnapelőtt szombaton viszont voltam tv-felvételen, és nagyon-nagyon jót játszottunk. Megint Latorral és Mácsaival voltam egy csapatban, nyertünk is! Tanultam a Nyugat 100-ból, és most nem hagytam, hogy belém fojtsák a szót. Egyrészt segít a rutin, és szokom a nyilvánosságot, másrészt ha válogatnom kellettt volna, hogy a magyar irodalmi életből ki legyen ott, hogy biztonságban érezzem magam, Várady Szabolcsot, Barna Imrét, és Lator Lászlót mondtam volna. Erre ők vannak ott! Ezek után lehet még félnivalóm? Meg persze a nyelvtörténetben jobban otthon vagyok, mint az irodalomtörténetben. És nagyon élveztem a feladatokat. Tehát indul a Szósz, nyelvészeti vetélkedő Kazinczy születésének 250. évében. Egyelőre két adást vettek fel, nem tudom, hogy a többiben is benne leszek-e (szeretnék), és jól esett, hogy a csapattársak is ragaszkodnak hozzám. Remélem, ez meghatja a szerkesztőket. Mert ennél nincs jobb: azt csinálni, amit szeretek, és még munkának is hívják! Persze a nyilvánosság-igényem is kielégült. úgy fel voltam pörögve, ahogy tanítás után, ha jól sikerült az óra.

Ma volt a Pax Tv-n a beszélgetésem Vámos Miklóssal. Anya hirtelen elfelejtette összes korábbi ellenszenvét, Vámos annyira kedves volt velem. Anya nem részrehajló egy kicsit sem... De Vámos tényleg aranyos! Most, hogy a kiadó nem tudja idén megjelentetni a verseimet, kezdhetek velük házalni. Vámos odaült mögém a sminxobában, és azt mondta, hogy minimum a Magvetőnél próbálkozzal először. Mondtam, hogy nem ismerem a Morcsányit, nincs oda kontaktom. "Felejtsd már el, hogy neked közvetítő kell!" És ez nagyon jólesett. Meg az is, hogy tetszett neki a regényem. Az Kamondi Zolinak is, kéne egy-két részből forgatókönyvet írni, valami tévéjátékra lehet pályázni... ha kész leszek időben. De a csehet leadtam!!!! Jöhetnek a csehszlovákok!

A mai sikeres akadályverseny állomásai: posta, szegénységi bizonyítványt (na jó, erkölcsi) kérni, fogorvos (majdnem haraxik, annyira csalódott, hogy még mindig nem tudta meggyógyítani a fogamat... szegény... annyira drága!), haza, aláíratni a kérőlapot, postán feladni, aztánMűegyetem, papírok kitúrása fiókból (ismeretlen terep), rohanás közjegyzőhöz (itt pontot vesztettem, mert nem találtam meg a Budafoki utat, és meg kellett kérdeznem, merre van, kb. negyedórát vesztettem a kerülővel), aztán vissza, de most a K-épület (melynek zegzugos folyosóin eltévedt elsőévesek csontjai porladnak) dékáni hivatal, pályázat lead (Szakadtláb helyett), rohanás haza remegő lábakkal, éhesen, kiürültek a szénhidrátraktárak, vércukor potty, úgy látszik, az ilyen feladatokhoz kell egy kis csoki...