Ez az első születésnapom. Anya nélkül. Különben a sokadik, jobb volna nem is számolni. Rengeteg köszöntés és ajándék, és nem is tudom, hogy a meghatottságtól sírok, vagy azért, mert egyik sem anya, nem is lesz sosem.

De amit a kedvesem összebűvészkedett és összeesküdözötta hátam mögött, hogy meglepjen, az nem mindennapi. Felhangoltatta a zongorát, vett egy Bach-kottát, hogy legyen motivációm játszani, és a kottában volt elrejtve a cetli, hol találom a többi ajándékomat. Egy hétig szervezkedett, hogy minden kész legyen, beavatott egy csomó embert, akik szintén mélyesn hallgattak. De jó nekem érte!