Befizettem az adómat, és lám-lám, kevesebb pénzem van, mint tavaly ilyenkor. Csak tudnám, hol van, amit kerestem. Léda mind megette? Elittam-mulattam? Az elkeseredés azért is jogos, mert ezt az ekhót negyedévente kellett volna bevallanom, most az ideit is fizetnem kéne, ha nem teszem, akkor meg a büntetést. Igaz, örökös lettem (akarta a fene, én ahhoz a pénzhez, amit anya félretett, nem akarok hozzányúlni), de erre nem számítottam, kapok pénzt innen-onnan, nem is élek nagy lábon, akkor meg hová lett? Mások hogy élnek sőt gazgdaxanak (xanax, az most rám férne!) meg? Na mindegy, majd eltartanak a barátaim, mint Széchenyit, csak az egészség meglegyen. Intéztem ma mérőállás-bediktálást, banki átutalást, minden kótyonfittyet, semmi fontos, minden sürgős. Mire sikerült telefonvégre kapni őket, nyomógombos telefonom billentyűzete segítségével az összes létező 6-8-10-12 jegyű azonosítóimat bepötyögni, ügyintézővel ügyintézni, órák teltek el, én meg étlen-szomjan ügyintéztem, aztán loholtam a vonathoz, hogy a fehérvári barátnőmet újra láthassam. Ő legalább fontos, vele az idő mindig kevés, a téma mindig sok. Jó volt mesélni neki, nem láttam két hónapja. Lehet, hogy előbb-utóbb vissza kell mennem tanítani, eladni Lédát, mert sokat eszik, a lakást mert nehéz fenntartani, és egyszerűbb lesz az élet. Csak tudnám, mit csinál, akinek gyereke van!

Lédát sajnálnám azért, pedig pofátlan dög, tegnap előadta a fékezhetetlen musztáng befogása című jelenetet, tépte a szárat a kezeből, rúgott-ágaskodott, hogy megfürdessem, az közelharc, nem lenne jó sora, ha elkerülne tőlem, ki visel el egy ilyen elkényeztetett jószágot azon kívül, aki elkényeztette. Meg kinek kéne, a kattogó ízületével, a csánkpókjával, meg a tanulatlan fejével származási lap nélkül? Tegnap véletlenül pofonvágtam, az jót tett neki, de nem vagyok vele elég határozott még ennyi idő után sem. Tessék velünk foglalkozni!