Tegnap reggelre úgy beállt a nyakam, hogy nemcsak balra dönteni nem, egyenesen se tudom tartani a fejemet. A hátamnál akadt be valami, kisugárzik a karomra. Az a vicces, hogy pont aznap voltam dokinál, és rakott helyre. Hogy elaludtam vagy megfáztam, vagy gyenge vagyok gólyavisziben száz méteren vinni egy vasággyal negyvenkilós lányt, azt már nem tudom. Kedden műtik a térdemet, vagy altatás alatt a nyakam is kilazul, vagy meg kell kérnem a dokit, hogy tegyen helyre. Addig forró vízben mozgatás, kencék, gyógyszerek. És dühöngés, ez olyan idegesítő típusú fájdalom. Rég volt ilyen rossz kedvem.
Pedig csütörtökön is lett volna ok, a volt tanítványomat, aki negyvenkiló vasággyal, vittük a Lászlóba, nem jártam ott, amióta anya halotti papírjait elhoztuk. Féltem is kicsit, de nem volt semmi rossz, virágzott a jázmin. Még azon is gondolkodtam, hogy meglátogatom anya dokijait, de állítólag ez nem szokás.

Tegnap viszont pocsék nap volt ettől a nyakfájástól, meg talán egyébként is. Lédával bénáztam, valamit elszúrtam, mert nem akarja, hogy felüljek rá. Az esti németóra után meg rájöttem, hogy úgy látszik csak adott számú idegen szó fér meg az agyamban, mert mikor azt hiszem, hogy egyet megtanultam, kiderül, hogy legalább kettőt elfelejtettem. És nincs is kedvem az egészhez, kár volt elhalasztani a nyelvvizsgát, a júliusin sincs több esélyem, csak szívatom magam a szép nyárban.

Olvasom a Tibeti Halottaskönyv magyarázatait, és minél többet olvasom, annál kevésbé szeretnék buddhista lenni. Remélem, hogy nincs igazuk. Olyan személytelen! Nekem kell egy Isten, aki engem személyesen szeret. És remélem, hogy újraszületés sincs. Sokat gondolok anyára, míg ezeket olvasom, és remélem, hogy jobb helyen van, mint ez a könyv írja. Tartok attól, hogy ahogy telnek a hónapok, egyre jobban fog fájni a hiánya, amikor már senki nem fogja érteni, mit nyafogok, hiszen lassan két hónapra már, hogy meghalt.

Azért azt kell mondanom, hogy áldást kaptam anya halálából. Valami alapvetően megváltozott. Úgy érzem, anya felnevelt, és megadott minden alapot, hogy egész és egészséges legyek nélküle is. Sokkal nagyobb szabadság van bennem, mint korábban, és persze hit. Csak ezt nagyon nehéz elmondani.