Pár napja megint rámtört, hogy mennyire hiányzik anya. Valami Händel szólt a rádióban (Bachnak gondoltam), ültem a fürdőkádban, és nagyon elkezdtem sírni. A kedvesem, Ottó nem is szólt semmit, csak átölelt. Ilyenkor álmában is magához szorít, csoda, hogy nincs izomlázam reggelre. Lassan három hónapja, hogy anya elment, és most már ez visszafordíthatatlannak tűnik. A táborban minden este ránéztem a telefonomra, és tudtam, hogy valami nem stimmel, nem hívott. Most pedig esténként fog el a nyugtalanság, hogy miért nem telefonál. Elfog a kísértés, hogy felhívjam a számát (hallottam olyanról, aki évekkel a lánya halála után is rácsörgött), de inkább lefekvéskor próbálom rábeszélni, hogy látogasson meg. Annyira szeretném tudni, mi van a halál után! Ha valaki nem hiszi, hogy jön valami jó, annak szörnyű lehet, sokkal szörnyebb, mint nekem. Aki nem hiszi, hogy a szeretet erősebb a halálnál, és a szeretni képes lélek túléli a test fölbomlását, annak elviselhetetlen lehet a gyász.
Anya halálával kinyílt előttem egy ajtó, valami természetfölöttibe vezető ajtó, és azóta is résnyire nyitva, én pedig imádkozom, hogy soha ne csukódjon be.

Tegnap este azt olvastam a Jelenések Könyvében, hogy az angyal megesküdött, hogy nem lesz többet idő. De akkor mi lesz? A kedvesem, Ottó magyarázta valamikor a húr-elméletet (már sokszor magyarázta, de nem értem), ott valami tizenegy dimenzióval számolnak. Én arra gondoltam, hogy az egyetlen dimenzió az idő, ami nem kétirányú, de biztos van olyan világ, ahol az is ugyanúgy kétirányú, mint nálunk a tér. Lehet, hogy a halál után ebbe a világba kerülünk, ahol az idő ugyanúgy több irányú lesz, mint a tér. Azt hiszem, a görögben ezen a helyen a kronosz szó szerepel, ami a mérhető, egyenletesen haladó idő, míg a kairosz valami más, kiemelt pillanat. (Nem tudok görögül, olvasni is csak alig, pedig a Ronda capriccioso-t most fordították le görögre - újgörögre persze - de abból se értek egy szót se.)

Egy hónap után újra voltam tornázni, most olyan izomlázam van, hogy alig tudok levegőt venni. Mindig meglep ilyenkor, mennyi izmom van, még ott is tud fájni, ahol nem gondolnám.