Ma egy kedves törökkel beszélgettem, nagyon sokat mesélt az iszlámról, kezdem nagyon szégyellni, hogy még nem olvastam a Koránt. Nagyon szimpatikus dolgokat mondott. Szervezettnek és gazdagnak tűnnek az itteni törökök, vendégszeretőek, és tényleg testvérnépnek tartanak minket az ural-altaji nyelvrokonság miatt. Ez semmivel sem közelebbi rokonság, mint a szlávoké a germánokkal, és ezzel az erővel rokonaink a tatárok, a baskírok, meg még a fene tudja, kik, nem tudom fejből az egész családfát, de azért jólesik.
Mesélt arról, hogy fogadták be a Bulgáriából menekült törököket, akik vallásosak se nagyon voltak, törökül se nagyon tudtak, munkahelyet kellett nekik teremteni, lenyelni, hogy a nők képesek voltak házasság előtt elveszteni a szüzességüket (ami még a nem vallásos férfiaknál is lényegi kérdés), de befogadták őket, mert testvérek. Megemlítettem a kettős állampolgárságról való szavazást. "Botrány, ilyen nincs a világon" - közölte egyszerűen.
Mesélt a szúfikról, akiknek a hite kb az, amit Augustinus mondott: szeress, és tégy, amit akarsz, mesélt a kerengő dervisekről, és arról, hogy egy egyházközi konferencián egy magyar apáca azt mondta neki: én eddig azt hittem, a muzulmánok mind terroristák.
Mesélt arról, hogy a török egyetemen bármilyen ruhát felvehet valaki, de fejkendőt nem, mert az már vallási jel, és az állam élesen elválik az egyháztól.

A beszélgetés vége felé őt is megkérdeztem a kurdokról. Meglepő volt. Ugyanazt mondta, amit a kurd férfi, hogy az egészet a politikusok gerjesztik, az embereknek nincs bajuk egymással. Innentől viszont mindenben az ellenkezőjét.
A kurd: az embereknek fontos a kurd identitás. A török: én is negyedrész kurd vagyok, de nem az fontos, hogy valaki albán vagy bosnyák vagy rúmi vagy kurd származású, hanem az, hogy török, és meghalna Törökországért.
A kurd: a háború fenntartása a török kormányba beékelődött maffia érdeke, akik fegyverkereskedelemmel foglalkoznak. A török: a háború fenntartása a kurd szeparatisták érdeke, akik fegyver-és kábítószerkereskedelemből tartják fenn a gerillákat
A kurd: csak nyelvhasználati jogot, saját iskolákat, tévét, polgárőrséget akarunk, külön államot nem. A török: külön államot akarnak, mindez csak ürügy.
A kurd: nem helyeslem a gerillaakciókat, de ha egy népnek nincs fegyveres ereje, nem veszi senki komolyan. A gerillák csak védekeznek a török katonaság ellen. A török: a gerillák a kurd falvakat is felégetik, ha valaki nem adja a fiát az ő katonaságukba, akkor menekülnie kell.
A kurd: nem terroristák, hanem szabadságharcosok. A török: nem szabadságharcosok, hanem terroristák.

Erre mit mondhat az ember? Bólogat és szomorkodik, hogy tuszik és hutuk, hogy törökök és kurdok, hogy magyarok és szlovákok, hogy romák és gádzsók, és ha nem volna ember, és nem élne a földön, hogy röhögne az egészen! Hogy amíg nem nyer, addig úgyis terrorista, ha nyert, akkor szabadságharcos. Ha győz, akkor forradalom, ha veszít, akkor lázadás. Hogy meg lehet halni azért, hogy a lágy tojást a hegyes vagy a tompa végénél kell-e feltörni. Hogy Swift hiába írta meg a Gulliver, Kardos G. György az Avraham Bogatir hét napját, hogy ez mindig volt és lesz, amíg ember él a földön (azaz lehet, hogy már nem is sokáig).
Olvasom Alan Macfarlane brit kultúrantropológus könyvét: Levelek Lilynek, amiben az unokájának próbálja az emberi társadalmak működését elmagyarázni. Mit mondana rólunk egy Mars- lakó. Hogy az ember nevű állatfaj találja ki a legszebb ideológiákat szabadságról, egyenlőségről és testvériségről, és gyilkol a legbrutálisabban.

Ma betévedtem az Alexandrába is, kezembe akadt egy hatalmas, képes album a cigányokról. Érdekes, hogy rengeteg jót mesél arról a kultúráról, néha szinte idealizálja, és mennyire azt hangoztatja, hogy alapvetően más. A roma szabad, megőrizte a vándorlást, a gádzsónak a háza a vára. A roma időbeosztása rugalmas, a gádzsó percre beosztva él. A roma családban gondolkodik, a gádzsó individualista. A roma szülőnek van ideje a gyerekére, és úgy gondolja, azért kell engednie neki, mert ő a felnőtt, az érett; a gádzsó nem a gyerekének él, és úgy gondolja, azért kell a gyerek akaratát letörnie, mert ő a felnőtt, az érett. A roma lehet, hogy piszkos a föld porától, de a gádzsó tisztátalan, mert nem tartja fontosnak a szüzességet, használja a halottai tárgyait, nem tartja távol magát a havivérzés alatti nőktől. A roma nem felhalmoz, hanem azonnak felél, ha lop, akkor gyűjtöget, csak azt veszi el, ami számára létkérdés; a gádzsó számára csak a magántulajdon létezik, készleteket halmoz fel.
Valószínűleg ez így igaz (romáktól is hallottam sok hasonlót), de most mit lehet tenni? Megváltoztatni őket? Segíteni, hogy a saját törvényeik szerint éljenek. Nem tudom, valójában mennyire vagyok toleráns más kultúrákkal, de ha egy durván férfijogú társadalom szépségét ecsetelik, nagyon dühös leszek. Ebben a könyvben is volt valami házasságtörő nő balladája, ahol az asszonyt a férje fához kötözi, levágja a mellét, kinyomja a szemét, talán még a nyelvét is kivágja. A tegnapi kurd férfi is arról beszélt, hogy a kurd nők 5-6 gyereket szülnek, nem foglalkoznak semmivel a családon kívül, nem is volt eddig divat, hogy akár iskolába járjanak, nem foglalkoznak közélettel, az európai nők pedig nem szülnek. Mondtam, hogy akinek 5-6 gyereke van, nem nagyon tud rajtuk kívül bármi mással foglalkozni, aki pedig intenzív közéletet él, az ritkán szül 5-6 gyereket, ez már így működik. Bólogatott, hogy valószínűleg igazam van. Jé. A mai török férfi is mesélte, hogy ha muzulmán férfi vesz el más vallású nőt, az érvényes egyházilag, ha muzulmán nő házasodik más vallású férfival, az nem érvényes. Miért is? És miért van az, hogy én európai, teljes szabadságban nevelt, sokak által feministának tartott elvált, gyermektelen, harmincas nő fuldokló, tehetetlen dühöt és elkeseredést érzek, ha ilyesmiről hallok?