Ma föl akartam venni a télikabátomat, de mikor kivettem a szekrényből, láttam, hogy falas, és sietni kellett, mert lenn várt a taxi, a lökött Grecsó a tévében, ahová engem a Szószról, ő a versvonatról hívták beszélni, nagyon kínos volt, mert az első adásról kellett volna mesélnem, de már öt hete, hogy fölvettük, nem emlékeztem semmire, a műsorvezető se tudott kisegíteni, mert nem ő volt a szerkesztő, csak a kezébe nyomták az adásmenetet, de Grecsó azt mondta, tökéletesen és ügyesen beszéltem a semmiről, ő legalább konkrét volt, a lökött Grecsó, amikor mondtam, hogy falas a kabátom, kajánul felröhögött, hogy mit csináltam benne legutóbb, vajon ki kent a falhoz és miért, pedig csak a beépített szekrénynek nincs háta, és azért lett falas, ki kéne mosni, de inkább csak lekeféltem, mert mikor legutóbb kiszakadt a zsebe, és anya megvarrta, belevarrt véletlenül egy csomag papírzsebkendőt a bélés alá, és ha kimosnám, szétmorzsálódna benne, ha meg szétszedem a varrást, hogy kiszedjem a zsebkendőket, akkor egyrészt nekem kell visszavarrnom, és nem tudok varrni, másrészt az már nem anya varrása lenne, most is elszakadt a hóna alatt, és meg kéne varrni, de ha én csinálom, nagyon ronda lesz, inkább nem emelem föl a karomat, de a kabátot muszáj fölvenni, annyira hideg van, tegnap sapkában és kesztyűben is fáztam, nem is mentem este kontaktra, pedig hiányzik a sok tánc, sajnos amennyi tánc a lelkemnek elég volna, azt már fizikailag nem bírom, a hastánc még megy, csak amióta valaki azt mondta róla, hogy az abszolút a szexről szól, és minden férfinak az jut eszébe, ha látja, hogy mi lenne, ha ezt a nő rajta csinálná, kevesebb lelkesedéssel, mert én nem azért csinálom, hogy másnak ez jusson eszébe, bár attól, ahogy én csinálom, nem az jut eszébe, hanem, hogy ni, hogy tekereg az a sérült óriásgyík, persze ez még semmi, a balett az igazi, Bea mindig megdicsér, én meg ettől mindig szorgosan ott vagyok órán, hétfőn sasszézni kellett a különböző kaják és italok után (mint fondü és frappé), hát mindenki olyan sutának érezte magát, ahogy ugráltunk, mint a bakkecske, hogy el is kezdtem hangosan mekegni, de hát mit tehet az ember, ha egyszer akkor is szeret táncolni, ha híján van a kellő kecsességnek, van helyette kecskeség, és úgyse táncolhatok már soká, így is fáj a lábam, hiába a lúdtalpbetét, nemcsak mekeg, gágog is, meg sín a lábujjjam elhajlását korrigálni, milyen lehet egy deviáns lábujj, a tangóscipő azért meglehetősen afiziológiás tartást biztosít a lábnak, csak olyan szép,amióta mbt-t hordok, úgyse nagyon élem ki a cipőmániámat, még jó, így is arcátlanul sokat költök magamra, ahelyett, hogy mondjuk inkább verset, tegnap is beleszerettem egy szemüvegkeretbe, pedig csak szemvizsgálatra mentem, mégiscsak október, a látás hónapja, a szemem nem romlott, pedig féltem, hogy a monitorozás nem tesz jót neki, de legalább ez stagnál, a mozgásszervrendszer úgyis csak degenerálódik, és ebben a nyálkás időben minden ízületem fáj, mondom, hogy föl kell venni azt a kabátot, és menni, mozogni, amíg nem fáj nagyon, mielőtt belcsavarodok a télbe, pont.