Mármint nem én szeretnék a saját tejeskávémban lenni, hanem folyton beleesnek a muslincák, amikor a radiátoron melengetem. De ez legyen a legkisebb bajom. Inkább le kéne szokni a kávéról, essenek ezentúl a teámba, az egészségesebb. Mármint nekem, ők ugyanúgy belehalnak.

Péntek este megnéztük építész barátommal meg régi bátortáboros cimborákkal az épülő metrót, mármint a Fővám téri és a Gellért téri állomást. Nagyon izgalmas volt, meg persze a maga módján nagyon szép is, de főleg elkeserítő minden, amit a metróépítésről mesélt. Hogy mindenütt Európában kb. ugyanannyiba kerül tíz állomás kiépítése, de nálunk 8 km épül ugyanannyi pénzből, amennyiből másutt 30 km! Hogy olyan kicsi pajzsot bérlünk, ami miatt csak alsó áramszedős szerelvény fog beférni az alagútba, pedig ha felső áramszedős lenne, akkor össze lehetett volna kötni a négyes metrót a gödöllői hévvel, és a felszínen se kéne betonvályúban menniük a kocsiknak.
A Kosztolányi Dezső térre, ami pedig távolsági buszok állomása is, azért nem került megálló, mert valami döntéshozó ott lakott, és kikérte magának, hogy a háza előtt még nagyobb legyen a forgalom. Persze az egész négyes metróról azt mondta eddig mindenki, hogy abból a pénzből az egész felszíni közlekedést meg lehetne oldani, minden villamosvonalat felújítani, most akkor minek az egész? Másutt is ez az eszetlenség megy, vagy csak nálunk?
Ilyenkor azért azzal vigasztalom magam, hogy Drezdában is elkezdték építeni azt hidat, ami ellen minden civil tüntetett, ami tönkreteszi a kilátást, és amit abszolút meg lehetett volna oldani máshol és máshogy. De azt mondják, a korrupció nálunk extrán nagy. Csak nem értem, miért. Hogy akik zsebreteszik a kenőpénzt, azok milyen gyerekek és kamaszok voltak? Mikor vesztették el az erkölcsi érzéküket? Vagy őket így nevelték? Kedves építész barátom adós maradt a taxisnak egy ezressel, mikor engem vitt haza táncházból, és hetekig kereste a sofőrt, mire végre megtalálta és vissza tudta neki adni, az meg csak nézett, hogy álmában nem gondolta volna, hogy azt a pénzt még visszakapja. "Én is abból élek, hogy dolgozom, és szeretem megkapni az árát" - mondta a barátom, és igaza volt. Nemrég én is egy taxissal beszélgettem, hogy kezd el az ember anyagi dolgok miatt erkölcstelenné válni. De még most sem értem. És főleg nem szeretném tapasztalni.
Olvasom a Vakságot Saramagótól, le se bírom tenni, ott is ugyanez van még egyszer, hogy nem a körülmények tesznek valakit ekörlcstelenné, csak kiéleződnek a jellemvonások. De hát Faludy is ezt mesélte Recskről.

Mindesetre a metrónézés után nagyot buliztunk T-nél, az építész barátomnál, mi ott is ragadtunk éjszakára, aztán alig bírtunk felkelni tizenegykor. Reggeli kávé után elmentünk a Rákóczi téri csarnokba lángost enni, és a nap további részében is ettünk. Azért meglátogattuk a lovacskákat is. Ők is egész nap esznek!
Léda újabban nem akar odajönni hozzám. Most elkezdtük azt, hogy Lukács, a kedvesem kergeti a lovat, és én vagyok a ház. Húsz perc után végre odajött, és akkor már velem is maradt. Ma már csak öt perc kellett, hogy odajöjjön, én meg az ő lovacskájának voltam a mumusa. Az ő lova hamarabb ment hozzá, nyilván kevesebb a rossz élménye vele, én meg egy csomó mindent rosszul csinálhattam. De végre ma már nem esett. Ráadásul én vezettem, és mindenki túlélte. Hatalmas siker. És egyre biztonságosabban érzem magam.