Szerda óta megint kínlódom egy fogammal. Persze már korábban is baj volt vele, most rászántam magam a töméscserére, lett is belőle baj. Először csak az ideiglenes tömés esett ki, épp Óbudán voltam a kiadóban, mehettem vissza Rákoszszentmihályra fogorvoshoz. Aznap legalább hat órát bkv-ztam. Ki lehet bírni, ha van olvasnivaló, még kitartott a Foucault inga, nagyon tetszett, ilyenkor nehezen kezdek bele más könyvbe. Meg dolgozni is kéne, de az sem megy ám, belekezdek valamibe, rögtön kiszárad az agyam. Ha eleget sétálok, akkor azért sokkal könnyebb, csak még akkor is kiszámíthatatlan. Néha mintha kinyílna a világ, amit én találtam ki, én meg csak hallgatom, mit mondanak a szereplői (ez olyan, mint mikor nem írom a verset, csak íródik), máskor meg nem jutok egy centit sem előre.

Tegnap este még elmentem táncházba T. barátommal. Szerintem több, mint tíz éve nem voltam a néhai Molnár utcai táncház jogutódjában, az Aranytíz táncházában. Meglepő volt, hogy találtam még régi arcokat. Táncház után megint kijött a tömés a fogamból, de meg is fájdult, azóta nem is tudok enni, mert fáj. Lédára se tudtam ma figyelni, pedig annyira aranyos! A kedvesem, Achilles lovát akartam elzavarni, hogy ne nálam találjon nyugalmat, ha őt faképnél hagyta, de nem tudtam anélkül odamenni hozzá, hogy Léda ne jöjjön utánam. Tegnap ültem is rajta, de még nem tartok vele ott, mint nyáron, amikor a profik lovagolták. Sokat tud, és sokmindenre készséges, csak azt nem tudom, mikor lenne belőle olyan hátasló, mint a westernfilmekben (ma láttam egyet, próbálom elterelni a figyelmemet a fogfájásról), hogy egyedül el lehet vele menni bárhova, ismeretlen helyre is anélkül, hogy pánikba esne. Léda azért meg tud ijedni, és nem hajlandó egyedül menni sehova.

Péntek délután visszamentem a fogorvoshoz, még adott egy esélyt a fogamnak, nem esett neki. Nem bántam, félek a gyökérkezeléstől, fáj is, sokba is kerül, az esetemben még szövődményei is vannak, de most úgy néz ki, nem úszom meg. Végül is ahhoz képest, hogy régi fogorvosom és nagy szerelmem tizenöt éve úgy csinálta meg, hogy öt évet azért kitart, igazán nem panaszkodhatom.

Jó lett volna ma kijutni a temetőbe, de inkább összehúzom magam, és megpróbálok aludni, addig se kínlódom a fogammal. Talán majd holnap. Fura, nálunk nem szokás halottak napján a temetőbe menni, eleget vagyunk gondolatban azokkal, akik elmentek, és a temetőben úgysincs semmi, csak por. Most mégis szeretnék kimenni anya meg nagyi sírjához, jó lenne a miskolci nagyszülőket is megkeresni. Még mindig nehéz a gyász, nem napközben, csak éjjel, ha anyával álmodom, és sokkal jobban félek, hogy elveszítem a kedvesemet. Ha velem van, és átölel, megnyugszom, és nincs is szükségem másra. Egy közös utazás, amikor ráér csak velem foglalkozni, és nem kell annyit dolgoznia. Nem őt sajnálom ám, hanem magamat, amikor nincs velem. Éjszaka velem van, de annak nem mindig örülök, mert horkol. Ma hajnalig dolgozott, és megállapította, hogy olyan hangosan horkolok, ami a csukott ajtón is áthallatszik. Nem ciki.