2009. november 21. 19:52 - kjá

mindenek után

Megvolt a kötetbemutató, vége a Szósz forgatásának, nem szeretek így üresen maradni. Várom a következő nagy projektet, pedig leginkább csinálni kéne. Minél jobb volt, annál inkább hiányzik.

A kötetbemutatón nagyon jól éreztem magam, hol is érezhetné magát jobban az ember, mint ahol sokan vannak együtt, akik szeretik, és csak rá figyelnek. Hárman beszélgettünk Imrével és Szabolccsal, szépeket mondtak rólam, ahogy szoktak (remélem, ez így is marad), Anna játszotta a verseimet (már tizenhétnél tart, de most csak négyet énekelt, a legnagyobb sikerrel a Részeg lánykérést), a végén meglepetésként (bár nem meglepetésszerűen, mert nagyon nehéz volna eldugni egy tangóharmonikát) mi is eljátszottunk három dalomat Lacival meg Marcival. A legjobban az esett, hogy utána mindketten sms-t írtak, hogy mennyire jó volt. Legközelebb a szponzor cégnek szervezett könyvbemutatón játszunk a tervek szerint 17-én.
Sokan jöttek oda dedikáltatni is, mindenkinek személyeset próbálok írni, még annak is egyedit, akit nem ismerek. Remélem, ez a jó szokásom megmarad.
A legnagyobb meglepetést Robi okozta, az est előtt negyedórával írt egy sms-t, hogy sok sikert kíván, büszke rám, előzőleg elküldtem neki a dalainkat, mert ő úgysem hallhatja, szinte minden nap játszik Szombathelyen. Aztán tíz perc múlva ott volt, én meg csak fejhangon visítottam, és lógtam a nyakában.
A kedvesem, Jenő, nagyon drága volt, mindenkit meghívott hozzánk afterpartira, én rémes háziasszony vagyok, ő meg remek házigazda, etetett-itatott, szóval tartott mindenkit, mintha neki is ugyanúgy szívügye volna az én könyve, mint nekem. Végül is lehet, hiszen legalább tíz versért felelős. Annyi mindenkinek kéne megköszönnöm, hogy meg se bírom jegyezni. Azért igyekszem. Meg méltó lenni ennyi sokak szeretetére. Azt hiszem, anya is eljött, legalábbis most úgy érzem, hogy tud az egészről. Úgy szeretnék olyan dolgokat tenni, amik nem égnek majd semmivé a végén.


A Szósznak meg ma felvettük az utolsó két adását. Én nagyon éreztem, hogy belefáradtunk, de a szerkik azt mondták, hogy visszaadtuk a tévézésbe vetett hitüket. És nagyon sok a jó visszajelzés a nézőktől is. Azért mi se jártunk rosszul, hány hülyeséget összeírogattunk, amik egyébként eszünkbe nem jutottak volna. És jó embereket ismertem meg a jelmezestől a sminkeseken át a gyártásvezetőig. És persze a játékostársak.
Most csak az a baj, hogy napok óta nem aludtam ki magam.
Azért pénteken voltam Lédánál is.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr721542412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cov 2009.12.01. 11:39:17

hamarosan lemegy az idei - remélem csak az idei - utolsó SZÓSZ!?:)adás, összefoglalnád élményeidet, a tanulságokat a naplovacsak és olvasóid számára? engem a nemes versengés, és az ebből született remekművek fogtak meg a legjobban.

Baromffy 2009.12.08. 16:29:58

Ha észrevetted, ha nem, a Szóóószban a társak lovaggá (nem akarom a vulgáris " nőnemű" alakváltozatot ideírni) ütöttek, mint költőnőt. Ha szűkkörű is egy ilyen tévéműsor nézőközönsége, akkor is a te neved fog sokaknak eszébe jutni, mint Nemes Nagy Ágnes, Székely Magda mai utóda. Még az is lehet, hogy ha ujságjukban, magazinjukban találkoznak vele, képesek még egy versedet is elolvasni. Jelent ez neked valamit?
süti beállítások módosítása