2009. december 24. 14:03 - kjá

Karácsony

Karácsony előtt a legnehezebb őrizni az ünnepet. Amikor a bevásárlóközpontban tolonganak az emberek, a szelídséget. Persze a legjobban az dühít, hogy nekem is újra meg újra el kell mennem bevásárolni, mert nem vagyok fényevő szent. De azt hiszem, nem véletlenül mondja Jézus: "nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg a gonosztól." És ez aztán eléggé ránk fér. Most picit egyedül vagyok, próbálom megszilárdítani magamban, hogy ezen a napon nem embereket ünneplünk, hanem az Isten szeretetét. Bachot hallgatok, aki a legtisztábban hozza el a menny zenéjét (tuti, ilyet ember csak úgy nem találhat ki!).

Ma arra jöttem rá (arra tanított Isten - kinek melyik metanyelv működik), hogy ő személy, és neki csak a személyes dolgok számítanak. Többet ér előtte száz forint, amit egy hajléktalan kezébe adtam, mintha több ezret adakoznék csekken valami alapítványnak. Vagy a legtöbbet, mikor a kedvesem, Ádám, lerohant egy pléddel és betakart egy alvó hajléktalant. Lehet, hogy már ez is meg van írva: "egész vagyonomat szétoszthatom is [...], ha szeretet nincsen bennem, semmi hasznom abból." Hogy egyetlen dolgot kell keresnem: a személyeset, a kapcsolatot. Azt hiszem, törekszem is rá.

Megértem, hogy Karácsonykor követnek el a legtöbben öngyilkosságot. Sokan akkor szembesülnek vele, hogy nem tartoznak senkihez. Sokan akkor is, ha van családjuk. Ha a szeretet ünnepe csak a család ünnepe, az nem azt jelenti, hogy csak a családunkat szeretjük? Sokszor őket is csak kötelességből? Nekem is nagyon hiányzik most anya, jobban, mint mostanában bármikor. Lehet, hogy Karácsonykor a hiányainkat ünnepeljük?
Olyan Karácsonyt szeretnék, amikor nincs nagy főzés, csak hajában sült krumplit eszünk, bárki feljöhet a barátaim közül, aki egyedül érzi magát, zenét hallgatunk, vagy még inkább énekelünk, nem kell sütni-főzni-takarítani. De mikor? Most már nem mondhatom, hogy majd ha nagy leszek, mert ennél nagyobb már nem leszek. Akkor hajrá!

A karácsonyfám a szobafenyő, amit néhány éve anyától kaptam. Nem kaptam rá díszeket, hát felraktam rá a saját ékszereimet, tényleg ezüst van rajta, nagyon tetszik. Meg néhány szalmacsillag. Most már csak énekelni kell.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr801620623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cov 2009.12.24. 21:54:07

csillagok, csillagom, szépen ragyogjatok....

2009.12.24. 23:18:10

Bach tényleg nem evilági zenéket komponált. Roger Fry-nak tulajdonítják a mondást, miszerint "Bach majdnem kereszténnyé tesz". Most találtam egy másik jó idézetet Helmut Walchától: Bach távlatokat nyit az univerzumra. Megtapasztalva őt, az emberek azt érzik, mégiscsak van értelme az életnek.
Szóval, azt kívánom, legyen része mindenkinek ebben.
süti beállítások módosítása