Mikor kiléptem az udvarra, ott állt a hóember feje nélkül. A feje előtte az olvadó hóban, még rajta a kalap, és a teste szomorú kétsöprűs torzó. Sic transit...
Hazaérve láttam, hogy a hóember feje újra a testén, vödröstül, újra van szeme és foga szénből, még a kabátgombjait is visszarakta valaki. Csak az orra nincs meg. Azt, úgy látszik, megették.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
burns kati 2010.02.12. 20:37:21
cov 2010.02.12. 21:44:33