Ahmed Algériában él. Narancsültetvénye és élelmiszerboltja van, illetve esküvői zenéket szolgáltat. És vannak lovai. A tagged.com oldalon talált rám. Hamar rájöttem, hogy jellemzően nem az európaiak írogatnak oda, engem kizárólag afrikai és arab férfiak találnak meg, ismerkedési célzattal. Tudom, szexuálrasszista vagyok, mert tényleg csak europid típusú férfiak tetszettek még, meg hiába írtam le világosan, hogy nem érdekel a randizás, ismerkedés, mindenki ezzel a szöveggel kezdi. Eleinte élveztem az angolul való levelezgetést, aztán a kommunikáció kimerült abban, hogy elmagyarázzam egy-egy fickónak: nem én leszek élete szerelmi partnere. Rég kiszálltam volna az egészből, ha nincs Ahmed. Talán ő is udvarló szöveggel kezdte, de nem hagyta abba az írogatást a családi állapotom tisztázása után sem.
A nagymamájával élt, aki gyerekkora óta nevelte, az anyját nem ismerte. Nagymama már kilencven felé haladt, az orvosok azt mondták, nincs neki sok hátra. Sokat leveleztünk a félelme, aggodalma, később a gyásza kapcsán. Azt hiszem, meg tudtam érteni a szomorúságát. Kicsit furcsa angolsággal írt, annyira furcsával, hogy a végén azt hittem, biztos én tudom rosszul a nyelvet. Hónapok múlva derült ki, hogy fordítóprogramot használ, egyáltalán nem tud angolul. Gondoltam, keresek magyar-arab fordítóprogramot, hagyjuk ki a közvetítő nyelvet, de nem találtam. Ahmed meg akart tanulni magyarul, igyekeztem lebeszélni, de erre nagyon megsértődött, hogy biztos távol akarom tartani magamtól. Pedig én csak racionális próbáltam lenni, mikor azt írtam, hogy az angollal többre menne.
A nagymama halála utána valahogy szóba jött, hogy Európában mit gondolnak az arabokról. Talán valami olyasmit írtam, hogy egyedül nem mennék arab országba turistának, vagy a női jogokról valamit, de Ahmed kiakadt az eruópaiak előítéletein, és a Korán magyarázatába fogott. Aztán részletezte a keresztény dogmatika alaptételeit (kiváló angolsággal), a vége pedig az lett, hogy a legtöbb ember tűzben fog égni halála utána, és csak azok jutnak a Paradicsomba, akik hittek Allahban és Mohamedben, az ő prófétájában (béke legyen vele). A vallási vitákat azzal zárom le, hogy szerintem Isten a szeretet, és nem a vallás számít, hanem a szeretet.
Legutóbb felsóhajtott: milyen csodálatos, hogy az európai országokban a törvény érvényes a miniszterekre és az elnökre is, náluk ezek a törvényen felül állnak. Mondtam, hogy ez nálunk is csak elvben igaz, de mint elv valóban szép.

Ahmed alapvetően mégiscsak feleséget keres, nem tudom, miért elsősorban külföldön, de meg van győződve, hogy a legtöbb nő csak kihasználja a férfit, és a pénzére hajt. Viszont nehezményezi, hogy Európában két férfi is összeházasodhat (mondtam, hogy nem mindenhol), mert ezek majd mind mennek a pokolra.
A vallási téma újra és újra szóba kerül köztünk, szerinte meg kell látnom az igazságot, ami a Koránban le van írva, hogy kik jutnak a mennybe, és ő - noha bűnös Isten előtt - megígérte, hogy minél több embert kiszabadít a halál utáni tűzből. Azt hiszem, a végén az is kiderült, hogy a nők úgysem jutnak a Paradicsomba. De lehet, hogy ezek már tényleg csak az előítéleteim. Valamiért mégse kapok föl egy hátizsákot, hogy meglátogassam Ahmedet. Pedig van lova, és gyönyörűek lehetnek a narancsligetek.