Tegnap itt volt egy régi, kedves tangópartnerem, aki egy ideje külföldön él. Boldogan mentem vele milongára, egészen sajátos a stílusa, és valamiért egymásra találtunk a táncban. A kedvesemmel, Gedeonnal a vals a legjobb, vele a tangó. Próba után mentem át a tangóestre, mikor a villamoson rám mosolygott egy velem kb egykorú nő. Csodálkozva néztem rá. "csak azért mosolygok - mondta  - mert nagyon szeretem a verseidet." Nem tudom, mikor esett valami ennyire jól. Sose gondoltam, hogy ilyesmi fog történni. Ráadásul nem sokkal előtte egy idősebb hölgy a szomszéd lépcsőházból leszólított, hogy engem szokott-e látni a tévében. Ennyire pont jó híresnek lenni. Azt hiszem, az már rémes lehet, ha mindenki felismeri az ember, mutogatnak rá, meg összesúgnak a háta mögött, meg autogramokat kérnek tőle, és retteghet a paparazzikról. Néhány ilyen mosoly pont elég. Fülig érő szájjal mentem táncolni. Az már csak hab volt a tortán, hogy tangó is jólesett.

Ma is voltunk lovazni. Léda egyre aranyosabb, apró lépésekkel haladunk csak előre, talán más nem is veszi észre, mennyit változik és fejlődik a kapcsolatunk, de én nagyon érzem. Már feljön velem a boxba anélkül, hogy vezetném, eljön velem sétálni anélkül, hogy pánikba esne, nem sunyít, ha rárakom a nyerget, és átjön utánam ügetésban a rúdon. Ha kimutatok, nem boldogan elrohan, hanem megkerül, és megáll a másik oldalamon, mert velem szeretne maradni. Tegnap az volt a feladat a körkarámban, hogy elküldöm magamtól vágtában, illyenkor addig fut körbe, amíg mást nem kérek tőle, most viszont anélkül, hogy manipulálnám, azaz behívnám magamhoz, arra kellett gondolnom, hogy most már bejöhet. A hihetetlen az volt, hogy működik. Arra gondoltam: "gyere, itt nálam nyugi van", és egyszer csak azt éreztem, hogy ott szuszog a vállamnál. Egyre jobban szeretem. Már néha aggaszt.
Ma ültem rajta, már nyeregben is sokkal készségesebb. Játék után a lovak legeltek egy kicsit, mi meg elhevertünk a füvön a kedvesemmel, Gedeonnal. Tavasz volt és nyugalom.

Este feljött berlini rádiós riporter ismerősöm interjút készíteni. Persze hozott tolmácsot, azért a némettudásomnak is van határa. Csak az van neki. Jan évente két egyórás műsort csinál Magyarországról, legutóbb a szélsőjobboldalról, most a táncházmozgalomról. Legalább másfél órát beszélgettünk, aztán lesz belőle egy hétperces riport. Nem valami magas hatásfok. De nagyon jó, hogy egy kicsit én beszélhettem Magyarországról a németeknek.