Elment az én rózsám, itthagyott engemet,
Elvitte magával minden víg kedvemet.
Csak azt szánom-bánom, tőled el kell válnom,
Sok utánad való járásom sajnálom.
Elfekhettünk volna ketten egy párnán is,
Ketten egy párnán is, még a jég hátán is.
Csak azt mondd meg, rózsám, melyik úton mégy el,
Fel is szántom én azt aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemen szedett gyönggyel,
Be is boronálom sűrű könnyeimmel.
Elment az én rózsám idegen országba,
Idegen országba, nagy Amerikába.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tialera 2010.05.11. 20:38:00
És előtte olvasd a Viskó-t! Nagyon jó!!! Ölelés, gazdi
2010.05.11. 22:30:53
Pont mostanában ébredtem tudatára annak, hogy egy-egy népdal mennyire pontosan képes kifejezni az ember érzéseit.
Szép ez a dal is.
kjá 2010.05.11. 22:32:35
2010.05.12. 03:20:55