Eddig panaszkodtunk a tűző nap, a floráriumhoz méltó pára és a szúnyogmennyiség miatt. Most ömlik az eső, a kutya ugatja a vihart, a lovak beálltak a tető alá.

Tegnap találtunk egy rigót, állt a pihenő előtt nyitott csőrrel, előtte egy cseresznye a földön. Nem mozdult, hiába nyúltunk felé, kézbe vettük, úgy nézett ki, mintha fuldokolna. A cseresznyében benne volt a mag, tehát nem azt tüdőzte le. Próbáltuk tapogatni a hasát, még az ügyeletes orvost is riasztottam, de nem tudtuk, mi baja van. Állt, lógatta a nyelvét, pislogott. Nem fulladt meg. Szegényt még ráztam is fejjel lefelé. Vizet töltöttünk a csőrébe, azt megitta, akkor már becsukta a csőrét. Aztán csipogni kezdett, végül elugrált a szúnyogos bozótba. Remélem, nem vacsorázta meg egy cica.