Ha már én leszek az utolsó, aki elhagyja az országot, és nekem kell majd leoltani a villanyt, elképzelek egy olyan országot, ahonnan inkább senki nem akar elmenekülni.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a "rohadt komcsi", "szemét náci" kifejezések ha érthetőek is, épp olyan elavultak, mint a "bálványimádó pápista", "hitehagyott protestáns". Olyan országban szeretnék élni, ahol a bolsi, libsi, rasszista, náci, antiszemita, stb. kifejezések csak a történészek számára érthetőek. Olyan országban, ahol a holokauszttagadóra vagy a kommunizmus bűneinek tagadóira úgy néznek, mint arra, aki azt állítja, a Nap kering a Föld körül: "szép volna, ha igaz volna, de sajnos..."
Olyan országban szeretnék élni, ahol a zsidó, a cigány ugyanúgy mondható ki, mint a macedón, morva, bajor. Olyan országban, ahol a melegek pont annyira érzik szükségét, hogy felvonuljanak, mint a lenőtt fülcimpájúak.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a jobb-vagy baloldaliság érdekes téma - pont annyira, mintha ez a nadrágban hordott nemi szervre vonatkozna.
Olyan országban, ahol mindenki azt feltételezi a másikról, hogy jót akar, ahol két magyar, az két magyar, és nem három párt.
Olyan országban szeretnék élni, amely a szomszéd országoknak kölcsönadja a sót, és a frissen sült pogácsából kóstolót visz. A távolabbi szomszédokat pedig örömmel fogadja, és irigység nélkül látogatja.
Olyan országban szeretnék élni, ahol a nemzeti identitás nem jelképekkel való hadonászás, hanem belső azonosulás: kultúra, nyelv és történelem identifikációja, és a nagy büdös összetartás a legkisebb konc meghimbálásától nem válik nagy büdös széthúzássá.
Olyan nemzetet szeretnék, amely megtanul önmaga lenni: ismeri az erényeit, és nem tagadja le a hibáit. Amely magasra emeli a valódi értékeit, és nem kapar olyanok után, amik sose lesznek
Olyan kormányt szeretnék, amely hosszú távra tervez, nemcsak az általa vezetett időszakra, és abba fektet, azt támogatja, ami hosszú távon éri meg: az oktatás, a kultúra és az egészségügy. Olyan kormányt, amely nem mint a jó kolléga, aki nemcsak ígér, de be is tart; inkább nem ígér, hanem cselekszik. Olyan kormányt, amely a tüntetéseket nem szétveri, hanem komolyan veszi. Olyan kormányt, ahol a népességpolitika nem gyerektelenségi különadót jelent, és ahol nem ellenség, aki kritizál.
Olyan vezetőket szeretnék, akik még emlékeznek az anyai pofonra, mikor a homokozóban elvették a másik játékát. Akik még emlékeznek az apai intésre: "ha már megtetted, vidd el a balhét". Olyan vezetőket, akik a nokiásdobozban telefont, a viszkisdobozban italt kapnak. Olyan polgármestereket, akik számára egy dicsőség van: a település dicsősége.
Olyan állampolgárokat szeretnék, akik megbecsülik az értelmiséget, de se a proli, se a paraszt nem számít szidalomnak a szájukon.
Olyan országot szeretnék, ahol a vallás a hitről, nem pedig a politikáról szól. Ahol a bocsánatkérés és a megbocsátás viszont nem szorul a templom falai közé
Olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell hangoztatni az európaiságot, mert evidencia, ahol a tudás alapján alkalmaznak egy munkára, nem bőrszín vagy kapcsolatok alapján. Olyan országban, ahol nem válik nemzeti sporttá az adócsalás, mert a járulékok befizetése után még mindig marad annyi, amiből meg lehet élni. Ahol az orvos röhögőgörcsöt kap a hálapénzes boríték láttán, és a nővéreknek se számít komoly fizetéskiegészítésnek a zsebbe dugott kétszázas.
Olyan országot, amely híres is arról, amiben jó: sportban, művészetben, oktatásban. Olyan országot, amelynek az a híre: oda kell menni tanulni, nyaralni, fesztiválokra.
Olyan országot szeretnék, aki befogadja a menekülteket, és nem űzi el a szülötteit.

KJÁ jelentkezett Utópiából.