Egyik előző életemben valószínűleg szemét macsó voltam, és büntetésből lettem nő. Egyik előző életemben valószínűleg macska voltam, mert még most is kitűnően beszélek macskául. Egyik előző életemben valószínűleg úrinő voltam, szolgákkal körülvéve, ezért érzem magam minden alkalommal áldozatnak, mikor házimunkát kell végeznem. Egyik előző életemben valószínűleg méhecske voltam, ezért muszáj minden virágba beleütnöm az orromat. Egyik előző életemben valószínűleg úgy haltam meg, hogy áram került a fürdővizembe, mert azóta is rettegek az elektromosságól, és rosszul is bírom (Más a bekapcsolt villanypásztort morzsolgatja, nekem meg félórán át fáj az egész karom, ha véletlenül hozzáérek. Szájbarázott a mikrofon, és kézen egy szinti, pedig csak sztatikusan voltak feltöltve. Minden ráz, ami műanyag, elektromos kezeléseknél pedig a legkisebbre kell tekerni a készülékeket. A szüleimnél sokáig fordítva volt bekötve a mosógép, és ha az oldala az öntöttvas-kád oldalához ért, rázott a víz, amit persze senki nem hitt el nekem. Egy táborban pedig a zuhanyból folyó víz rázott, de azt se hitte el nekem senki napokig.) Egyik előző életemben lehet, hogy voltam vízityúk, de hal biztosan nem. Nem voltam ló sem, kutya sem, sem hadvezér. És lehet, hogy előző életeimet is ebben az országban éltem le, esetleg Edélyben. Na jó, Siena bejátszik, az egyetlen olyan hely volt, ahol maradni szerettem volna. Na jó, egy kis mediterrán vidék lehet, mert bármeddig el tudnék élni paradicsomon, olajbogyón és sajton. Sajnos egyik előző életemben se voltam se táncos, se műkorcsolyázó, se jó zenész, ezekért - ha a mennyben nem lehet megtanulni rendesen - még vissza kell jönnöm.
És egyik életemben se voltam normális nő, mert képtelen vagyok megtanulni a női munkákat. Csak azt tudnám, mit csináltam egész gyerekkoromban, mert nem tudok se főzni-sütni, se kötni-horgolni, se varrni-hímezni, se más ilyesmit. Cserébe fúrni-faragni villanyt szerelni (brrrr!) se. Nem is tudom, mi tudok jól. Aludni.