Igen, igaz, rég írtam, de épp azért, mert nincs baj. Ha lenne, kitörne belőlem. Inkább csak fáradt vagyok (már arra gondoltam, nem ólmozott-e az ivóvíz itthon), ha dolgozom, a lovat is szeretném látni, meg azt se akarom, hogy a kosz megegyen, akkor másra nem marad idő.
Közben volt három előadásunk, április 12. 18. és 29. Csak úgy mondom, hogy lesz még kettő: május 9 és 12... minden célzatosság nélkül. Szerencsére egyre jobban sikerülnek, legalábbis nekünk is egyre jobban tetszenek, meg a nézőknek is.

Húsvétkor jártam a Kisháznál, és egyéb bűnöket is elkövettem, és mindegyikről be akartam számolni, de mindig halogattam. Most szalma leszek két hétig, a kedvesem, Zsigmond elutazik konferenciázni meg turistáskodni a világ másik felébe, biztos többet fogok írni, mert utálok egyedül lenni.
Bakonybélen kipusztult a borostyán a kertemben, pedig sokkal finnyásabb lények átteleltek. Nem tudom, mi bajuk lehetett, a zöld domboldal egész kopár nélkülük. Rajtuk kívül mindenki áttelelt, és virágzott. A pókok is átteleltek, ott melegedtek a szobában, kedvesen kitessékeltem őket, erre az egyik éjjel hason harapott háromszor is. Egy hete ott virítanak és viszketnek a hasamon a nyomai. Most már nem leszek velük ilyen kedves! Dühösen fogom őket kirakni. A madarak úgy ordítanak hajnalban, hogy felébresztettek.
Nagycsütörtökön mentem kicsit kirándulni, és nagyon leégtem, úgyhogy még áprilisban túlestem az első lehámláson is. A nagyszombati nagy túrán már úgy eltévedtem, hogy tíz előtt indultam, és este hatra értem vissza a faluba, de akkor már alig tudtam mozdulni.
A közelemben lakik egy lány, akinek van egy lova, és mondta, hogy nemsoká hoznak hozzá egy csikót, hogy foglalkozzon vele, mert a gazdája már nyáron szeretné használni. Odamentem, és láttam egy ötnapos csikót. Gondoltam, ezt csak nem akarja használni senki nyáron, de kiderült, hogy az anyja is csikó, hároméves, csak hát becsúszott a gyerek, mert a ranchen elfelejtették, hogy a méncsikók előbb-utóbb ivarérettek lesznek. Úgyhogy valamelyik elkapta a lányokat, ez meg egyből vemhes is lett. Olyan volt, mint mikor egy tizenkét éves lány lesz anya, fogalma se volt, mit kéne csinálni a csikóval, néha rálépett meg ráhemperedett. A csikó egyelőre jól van.

Az enyém meg itthon végre kikerült a legelőre, mert már állatorvosi lovak voltak: legyek petéztek a fülükbe, a késleltetett vedléstől lehámlottak, Monty hörgői elég vacakul vannak, szteroidot is kapott, de nincs számottevően jobban, Léda is taknyos volt hónapokig. Most a legelőn egyből sárlani kezdett, Monty meg beteg is, herélt is, de egész férfias érdeklődést mutat iránta. Léda persze egészen szemérmetlen: ahogy kiengedem a legelőről, azonnal odarohan a legközelebbi hímneműhöz, és beáll elé, még egy kicsit hátrál is. Korábban legalább próbálta legelésnek álcázni a dolgot, de most már kifejezetten szégyentelen.