Egyrészt Schilling Árpád levelét, ttp://szinhaz.hu/images/2011/hir/majus/3/Schilling_Arpad__Maradt_kedv.pdf, másrészt megnéztem egy vágatlan interjút Demján Sándorral:tv2.hu/tenyek/video/vagatlan-interju-demjan-sandor-ram-soha-nem-hallgatnak.
Érdekes mindkettő. Sajnos az inkriminált miskolci beszédet azóta sem találtam, csak az utalásokat, pedig ezek után nagyon érdekelne, mit mondott valójában. Mert Demján Sándorról eddig kb. semmi se tudtam (leginkább Demjén Ferenccel kevertem), most derült ki, hogy egy gazdag ember, ő alapította a Prima Primissima Díjat, meg csomó áruházat, Westend, Skála, stb. Meg is lepődtem, azt hittem, a szocializmusban nem lehetett egy magánembernek áruházat alapítani, nem is értem az egészet, mindegy.
Szóval a figurát most néztem meg magamnak először, és nem szimpatikus, ahogy igazgatja a szemüvegét, abban van valami kínos zavar, mint akit rajtakaptak, és a sértettség, hogy "rám nem hallgatnak" elég viccesen hangzik, mintha még sajnálnom is kéne. Fene tudja. Lehet, hogy kéne.
Viszont, amit mond, azzal sok mindenben kénytelen voltam egyetérteni. Persze nem tudom, ő milyen fizikai munkát végzett valaha, és nem tudom, miért volt bántó a riporterekkel, miért őket tette felelőssé azért, hogy "Magyarországon büdös a munka", de igaz, hogy meg kell becsülni egy lakatost vagy egy mezőgazdasági munkást, és hogy ez a megbecsülés hiányzik. Igaz, hogy túl sok diplomást termelünk, aztán itt a diplomás munkanélküliség. Csak nem tudom, milyen fizikai munkát tudnék végezni, ami termel. Mit lehetne még gyorsan megtanulni ennyi idősen, ilyen fizikai állapotban, satöbbi. Valóban nincs igény ennyi művészre. Tóth Kriszta legalább üvegműves, ha nagyon kell, azt ki lehet nevezni fizikai munkának. Mit csináljak? Virágkötészet? Izé, az termelőnek számít? Növénytermesztés? Hol? Állattenyésztés? Hogy megegyék szegényeket?
Tanuljak meg vízvezetéket szerelni? Talán. Villanyt semmiképp, attól nagyon félek. Gázkészüléket? A burkolás nem menne, nincs már porc a térdemben. Szobafestés? Órás nem lehetnék, remegne a kezem. Mindegy, valamit muszáj, tényleg, ki a fene hiszi, hogy a lélek balga fényűzése kell ebben a gazdasági helyzetben?
Süsüt (Schilling Árpád) viszont nagyon-nagyon sokra tartom, valamiért ez a levél mégsem volt rendben. Egyrészt hiába érvel a művészetpedagógia mellett, valójában arról nem beszél, vajon maga a művészet (az írás, a színházcsinálás, a képzőművészet, a tánc) mire jó a társadalom számára, másrészt nagyon úgy tűnik, hogy sosem volt még művészetpedagógus, és nem csinált március 15-i műsort. Én csináltam néhányat, bár talán inkább okt. 23-it,abból volt olyan, hogy az öreg iskolaorvos sírva jött oda: "Honnan tudhattad, milyen volt, mikor nem voltál ott?" - jelzem, az egész művészetnek az ilyen reakciókért van értelme.
De akkor még 18 volt a heti kötelező óraszám (épp most akarják felemelni 28-ra), és fogalma sincs, milyen az önként jelentkező gyerekkel dolgozni, az ilyen művészetpedagógiai extrákért leginkább ingyen (volt olyan '56-os műsorom, amiben 60 munkaóra volt legalább, plusz pénz semmi), szóval ahogy ezt Móricka elképzeli. Persze lehet, hogy szándékosan valami utópisztikus képet fest
Mindenesetre amit ő mond, az egyfajta művészeti tömegsport igénye a versenysportokkal szemben (az ép testben ép lélek mintájára ép lélekből ép munka). Igaz és jogos, és pont abban az irányban gondolkodnék tovább, hogy becsüljük meg jobban a pedagógusokat, (még akkor is, ha nem művészetpedagógusok, mert sok múlik rajtuk abban a kérdésben, hogy milyen szakembereket képeznek), de arra nem ad választ, hogy kell-e támogatni a művészeti élsportot, jó-e az valakinek, kell-e, menjen-e el a művész szakmunkásnak, kell-e dramaturg-esztergályos szakot alapítani?
Az általam eddig ismeretlek Bojár Gábor véleménye egészen rokonszenves:life-style.hu/megmondjuk/20110510_bojar_demjan_schilling_muveszek.aspx, jó volna nálunk is ezt a hozzáállást megvalósítani: egész embert nevelünk, a mérnöknek is kell a humán képzés. És valóban, ne legyen több művész, ki a francnak kell a konkurencia?

Na jó, maradok a kaptafánál (tényleg, cipész is lehetnék!), nem ütöm bele az orrom abba, amihez nem értek, abbahagyom a közéleti témákról való tájékozatlan ítélkezést. Legalábbis remélem.