Volt nyaralás, volt társulati hétvége (tábornak nem mondanám), kevés lovaglás (abból egy hatalmas nagy esés), egyetlen fürdés ezen a nyáron, sok munka, néhány nagy ráfaragás, körülöttem betegségek és halál, rengeteg kérdés, és most van még pár nap, aztán elmegyek Bécsbe. Tudom, egy hónap nem nagy idő, de sose voltam még ennyit egyedül, pláne külföldön. Egy kicsit várom, hogy kiszálljak a pörgésből, egy kicsit szorongok. Nem, nagyon szorongok.
Addig elintéznivalók egymás hegyén-hátán. Annyira szeretnék mindent lezárni, minden szálat elvarrni, mintha örökre kimennék, vagy mintha meghalni készülnék. Azt valahogy így szeretném. Fölírni és sorban kipipálni a tennivalóimat.