Ma elrohantam a Kunsthistorisches Múzeumba, mielőtt még bezárják a Dürer-Cranach portrékiállítást. Persze nem csak azt néztem meg, hanem mindent, ami belefért a szemembe meg az agyamba. Nagyon jó volt találkozni a képekkel, amiket ismerek a Szépművészetiből, vagy albumokból, azokat, amiket imádtam gyerekkoromban, mert annyi felfedezni való volt rajtuk, és azokat, amiktől féltem. Salome Keresztelő János fejével, akinek ki vannak fordulva a szemei, és a nyakán látszanak az elmetélt erek és inak. Bosch képei, amiken olyan szörnypofájúak az emberek. A szembenéző portrék követnek a tekintetükkel.
Olyan öröm volt ott lenni, egész légszomjam lett tőle, azt éreztem, nagyon könnyen bele tudnék szédülni ebbe az életbe: csak a művészet, csak írás, zene, kiállítások, tánc, beszélgetni is csak ilyesmiről. Szívott magába az intellektualitás (elitizmus?) mélysége, talán jobb, hogy kell írni is, tanítani is, néha két lábbal állni a földön.
Iszonyú hamar telítődtem, igazából naponta kéne bemenni, csak négy-öt képért, de ahhoz túl drága a jegy. Egész Bécs nagyon drága, próbálom abbahagyni az Euro átszámolgatását.
Délután Gänsehäufel, a Duna strandja. Valamiért azt hittem, ingyenes lesz, de nem, elindultam szabadstrandot keresni, és a kis Gänsehäulfelen betévedtem a rendőrfürdőbe. Ki volt ugyan írva, hogy aki nem egyesületi tag, annak a Durchgangja verboten, de ezt már csak akkor vettem észre, mikor kifelé jöttem.
A víz hűvös volt és tiszta, alig sodort, az ég kék, felhőtlen, a nap meg olyan erős, mintha nem is szeptember volna. Remélem, még sokáig így marad.
Most kicsit kiszívott a víz, pedig el kéne kezdenem végre dolgozni, most hagyták abba az esti harangszót, és még nem csináltam semmit.
Jó lenne fotózni, annyi szépet látok, de csak a telefonommal lehetne.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cov 2011.09.05. 10:14:19
Részlet Bibó István –Bierbauer (Borbíró) Virgilnének c. leveléből
{Dátum nélkül, Bécs, valószínüleg 1931. szeptember}
Kedves Adi néni!
(...)
Voltam a Liechtensteini múzeumban a rengeteg flamand között, és voltunk a Belvederében is két turnusban. A barokkmúzeum szép, a XIX. Századi elég nagy: a modern nem veszélyesen gazdag. És valahogy a modernségük sem esett nekem kézhez: mindig a franciák gomolyogtak a fejemben, és mellettük a németek olyan nehézcsizmájúaknak, olyan kiagyaltaknak érződtek.
Egyébként mind a két képtárban elvből katalógus nélkül mászkáltam. Rájöttem, hogy a katalógus vagy azoknak kell, akiknek a legfontosabb a képen levő történet, amin valamivel csak túl vagyok, vagy azoknak, akiknek minden kép személyes ismerősük, amitől távol vagyok. Így azután mindig kiböngésztem a szignatúrát, a címét pedig nem volt nehéz kisütni. Emlékszem, a Kunsthistorischesben mennyit mulattunk azon, hogy kiböngésztük nagy alaposan a katalógusban, 2 vén + 1 akt = „Zsuzsanna a fürdőben”. Kedvem lenne egy olyan Allgemeine Führert szerkeszteni, amit minden múzeumban lehessen alkalmazni, pl.
1 férfi + 3 akt = „Páris ítélete”
1 férfi + 9 akt =„Apolló és a Múzsák”
1 gyerek + 1 akt =„Vénusz és Ámor”
1 férfi + 1 akt =„Mars és Vénusz”
2 gyerek =„Edwárd gyermekei”
3 gyalogos =„3 testőr”
4 lovas =„Apokalipszis”
1 csónakázó pár sötétben =„Romeo és Júlia”
1 csónakázó pár világosban =„Hektor és Andromache”
1 halott reverendában =„Becket Tamás”
1 halott spanyolgallérban =„Don Carlos”
1 halott landsknechtcsizmában =„Wallenstein”
1 király + 1 levágandó kisgyerek = „Salamon”
1 király + sok levágandó kisgyerek =„Heródes”
És így tovább.
(…)
kjá 2011.09.05. 21:17:41
halott férfi nő karjában: pietá
stb.
nagyon jó!