Hihetetlenül meleg van még mindig, besüt a nap a szobába, csorog rólam a víz, míg dolgozom. De dolgozom, kérem, semmi lazsálás! Minden nap próbálok legalább három mondatot leírni, néha sikerül, néha nem. És minden nap mászkálok egy kicsit.
Szombaton délelőtt Semával bevásároltunk a piacon. Most a Brunnenmarktra mentünk, és végre ez igazán piac! Egy hosszú, keskeny utca, tele standokkal, rengeteg friss gyümölcs, sajt, kenyér! Paradicsom! Nagyon vicces, ahogy ő törökül vásárol, én németül, aztán egymással folytatjuk angolul. Rettenetesen hibásan beszélünk mindketten. Így legalább nem érzem magam nagyon rosszul. Mindketten rákaptunk a Sturmra (azaz murci), veszélyes ital, ha issza az ember, nem érez benne alkoholt, aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy hűű! Olyankor gátlástalanul beszélek hibásan.
Délután megnéztük a Hundertwasser-házat Semával, Ilkával (a németfordítómmal), Jannal (ő pedig egy szerb műfordító). Nagyon szeretnék egy egész Hundertwasser-várost, bár az egyenetlen padlót meg kell szokni, de egy-két pofára esés után az is biztos menne. Miért nincs mindenütt Hundertwasser-ház? Vagy legalább egy-két Gaudí!
Ilkával még sokáig beszélgettünk, akkor már persze magyarul, mert németül eléggé nyöszörgés csak.
Tegnap megnéztem a Pillangóházat, amikor rám szálltak, az kicsit ijesztő volt, meg a keltetőjükbe tévedt csótánytól kilelt a hideg. De akik hatalmas kék szárnyakkal röpködtek körülöttem, azok szépek voltak. És nem csótányok.
Ma megnéztem a Gasometert, ez már kicsit kijjebb van a belvárosnál, valaha négy nagy gáztartály volt, aztán lakóházaknak alakították át. Négy hatalmas henger, az egyiknek az aljában plázát rendeztek be, de mindegyik megmaradt középen üres hengernek. Hazafelé még beugrottam kicsit a Stadtparkba, hogy sétálhassak a füvön, és persze megint nem bírtam ki, és fagyit vettem a Schwedenplatzon. Nem lesz ennek jó vége!