Az esélytelenek nyugalmával sétálgattam a Vörösmarty téri karácsonyi vásáron. Megállapítottam, hogy sokkal színesebb, értékesebb és olcsóbb, mint a híres bécsi. Beleszerettem a selyemből és a kecskebőrből készült ékszerekbe, a csokis szappanba, a színes, mázas edényekbe. És persze egy-két elhangzott aranyköpésbe. "Úgy érzem magam, mint egy teremőr a múzeumban. Jönnek az emberek, mindent megnéznek, és tovább sétálnak." "Szent József azoknak a férfiaknak a védőszentje, akik más gyerekét nevelik. Akkor a felszarvazott férjeknek is." "- Ezek 2010-es naptárak? - Igen, mi ilyen jó üzeletemberek vagyunk, nem lejárt naptárt árusítunk." "- Na, tudod, hogy hívták a Jézuska anyukáját? - Mária. - És az apukáját? - Isten."

Jó ez a szegény-szerény karácsony. Lassulok, igyekszem egyre többet gondolni a szülinaposra, aki azért jött, hogy ne legyünk elveszve az örökkévalóságban.