Mi kell a zarándoklathoz? Laptop és töltője, mobiltelefon és töltője, váltás ruha, bugyi, fogkefe. Egy-két barát, aki kinyitja előtted az életét. Néhány útjelző tábla mindenképpen, de persze a legjobb egy tapasztalt vezető, aki nem először járja az utat. Néha tényleg jól jön egy repülőjegy valahova messzire, akár oda is, ahol még sose jártál, akár akkor is, ha félsz a repüléstől.

Szükséges a bizalom az Istenben, aki nemcsak az út végén vár, hanem egész úton beszél hozzád, elhinni, hogy az útjelző táblák jó irányba mutatnak, de persze a legnagyobb jótétemény, ha valaki folyton megy előtted, kitapossa az ösvényt, utat vág a bozótban, elzavarja a kövek alatt rejtőző kígyókat, és a nehezebb szakaszokon a kezét nyújtja. Még az ilyen vezetőben is nehéz bízni, mi van, ha majd erdőbe visz, és átvágja a torkod? A bizalom az egyik legnehezebb döntés, csak épp muszáj minden lépés előtt meghozni, különben sokkal nehezebb az út. (És sajnos vannak vezetőnek álcázott útonállók is.)

Az úton mindig egyedül mész, és sosem vagy egyedül. Ne igazítsd a lépteidet másokéhoz, ha lihegve rohansz a nyomukban, ha csak ténferegsz a kedvükért, az már nem a te utad. Mindig lesz, aki csatlakozik, mert egyfelé mentek, és egy forma tempóban. Aztán lehet, hogy valamelyikőtök elfárad és lemarad, lehet, hogy valaki más irányt vesz, a te utad megy arra tovább, amerre akarod, hogy menjen. Az út maga fontosabb, mint az útitárs.