Úton

Vízen, szárazon, autóval, tömegközlekedéssel és gyalog folytatom a zarándoklatot. Szédítően gyorsnak érzem. Vagy egyszerűen csak az iránya más. Az inga kilendült az egyik irányba, és most lendül vissza: a magánytól a közösség felé, a hétköznapitól a transzcendens felé. Újabb és újabb emberek gravitálnak a világomba, és tanítanak valamit, amitől leesik az állam, vagy adnak valami olyat, amiről nem is tudtam, milyen égető szükségem volt rá. Azt hiszem, van egy gondviselő Isten az egész mögött. Azt hiszem, ha elkötelezem magam a változás mellett, jó irányba tudok csak haladni.  Jobban ismerni magam, jobban képessé válni a szeretetre. Most még a magammal való kínos találkozások, szembesülések sem fájnak. Valaki vigyáz rám ezen az úton, és mintha operálna, érzéstelenít.

Talán majd a műtét után újra tudok írni, dolgozni, a kreativitásom pihen ebben a kábítás-altatás- érzéstelenítés műtéti állapotában. Zavar persze, és szégyellem, mert még életemben nem csúsztam ki határidőből, és most esélyem sincs, hogy kész legyek a sürgős munkával, mégis csak hálás lehetek az orvosnak, aki úgy vájkál az életemben, hogy nem érzek fájdalmat, csak változást.

Rend van. Amikor néhány napja betörtek hozzám, és felfeszítve találtam a zárat, szétszórva mindent földúlva az asztalomat, csak álltam a felfordulás közepén, és azt éreztem: ez az. Most jó. Most végre egyensúly van, az kívül, ami belül is. Feldúlták, széttörték, kirabolták. Nemcsak az életemet, a lakásomat is. És közben mégsem vittek el semmi értéket. A félmilliót érő hangszerem kiborítva a tokjából a földön hevert, csak külföldi utazásokból visszamaradt készpénzem veszett oda, meg egy tíz éve kapott arab parfüm, amit nem lehetett használni, annyira tömény volt az illata. És szétdobált számlák és más papírok között, a felforgatott ágyra oda volt dobva a Bibliám a Római levél 8. részénél nyitva – arról, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók sem elkövetkezők, semmi el nem választhat Jézustól.

Legyen rend. És ha felébredtem a műtét után, talán fájni fog megint, és talán újra tudok mit mondani.