2012. december 01. 23:20 - kjá

Desztillált fájdalom

Egy válás vagy szakítás is gyász. Mindenki máshogy gyászol, ahogy mindenki máshogy születik. Mindenki ugyanúgy gyászol, ahogy mindenki ugyanúgy születik.
Anyát gyászolni könnyű volt. Sokkal könnyebb ennél. Ott a hiány volt vegytisztán, az elvesztés fájdalma. Ezt szennyezi a hazugság, a keserűség, a harag, a bűntudat, az önvád, az öngyűlölet akár. Belerezonál minden más fájdalom, anya halála is, az életközép-válság, a kisebbségi érzéseim, ki tudja, mi még. Ezeket kell először szétszálazni a továbblépésért. Mit továbblépés? A szimpla túlélésről van szó.

Egy öt és fél éves kapcsolatot ér gyászolni. Amiben hittem, ahol elkötelezettnek éreztem magam halálig, hiába nem volt róla papír. Ahol ugyanolyan szerelmes voltam, mint az első hónapokban, ahol nemcsak szerelmes voltam, de szerettem is a másikat. Jogos gyászolni akkor is, ha becsapva érzem magam. Akkor is, ha sokat szenvedtem már a kapcsolatban. Akkor is, ha - egyenlőtlenül - csak én gyászolok.

Nem hittem, hogy vége lesz. Azt hittem, harcolni kezdünk kettőnként. Hiába jelzett már a tudattalan sokkal korábban, nem akartam elhinni. Azt akartam, hogy a szeretet legyőzze a halált. A szerelem halálát is akár.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr44942202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cov 2012.12.02. 22:17:27

mélyen zúgva harangok zúgnak mélyen megszólaltak és zúgnak

Kiss István Béla 2013.08.18. 15:28:11

Tudom, ez nem vigasztal, de nem hiszem, hogy csak Te gyászolsz. Nincs nagyobb gyász a rossz lelkiismeretnél. Még akkor is, ha valaki nem is tud róla.