Az elmúlt hónapot a Belsőépítésszel töltöttem. Különös lény, ha én tűz és föld, ő víz és levegő. Én extra- ő introvertált, én társas, ő magányos, én kommunikatív, ő meditatív, én pacsirta, ő bagoly. Ha én BTK, ő TTK, ha én gömb, ő kocka, ha én láma, ő gyík, ha én zenész, ő botfül. Én tapasztalt, ő érett.
Arra tartom, hogy megmondja az igazat. Ez legtöbbször jólesik, szebbnek-jobbnak lát engem, mint én magamat. Néha fáj, de akkor nagyon. Általában ilyenkor is felismerem, hogy igaz.
Én írok, neki vannak szavai. Mély, mint egy feneketlen kút, egy hónapja dobtam bele egy követ, de még nem hallottam a loccsanását, pedig tuti, hogy van benne víz, látom csillogni a napot, éjjel pedig a holdat és a csillagokat.
Jövök ki a gyászból. Már csak fizikailag fáj a szívem, és az álmaimban hordom EXXX-emet. A tudattalanban folytatódik tovább a feldolgozás.
A Belsőépítésszel nem álmodom.