2013. április 05. 00:17 - kjá

Drámaíróverseny - utórezgés

Mindent egybevetve - már megint és még mindig - nagyon jó volt ott lenni. Azt mondják, tíz évet fiatalodtam. Azt mondják, látszik rajtam, még mindig a hatása alatt vagyok. Hogy úgy mesélek róla, ahogy a szülésről szoktak: rettegtem tőle, nehéz volt, de megcsináltam, és most nagyon büszke vagyok magamra.
Hihetetlen erőt adott, hogy meg tudtam csinálni. Este hatkor még semmit nem tudni, és reggel hatra befejezni. Hogy a semmiből egyszer csak, hirtelen ott egy egész nagy valami. És ez még semmi! Nagyon szeretem a színházcsinálást. Mert ott is csak egy asztal, körülötte hat színész, egy rendező, és harminc óra múlva egy előadás díszlettel, jelmezzel, kellékkel, hanggal, fénnyel. Hihetetlen, heroikus erőfeszítés. A kellékes hozza a művérbe áztatott szivacsot, ami a donorszív lesz. Milyet kérünk? Szimbolikus vagy anatómiai szívet? Anatómiai. És lógjanak ki belőle erek? Yvette-tel összenézünk. Lógjanak. És egy órán belül ott volt egy hatalmas pontos, vérző szív! Minden tiszteletem a színház háttérmunkásaié. (Szerintem a legdurvább munka az ügyelőé egyébként. Meg a rendező-asszisztens se kutya.)

Yvette nagyon úgy gondolkozik a színházról, ahogy én. Emberileg elég távolságtartó, az én nyakbaesésemmel többször lepattanamt róla. De a héten felhívott a producere - a jövő heti, családon belüli erőszakról szóló darabjába az utolsó pillanatban belevette egy szövegemet. Azért ez jó visszajelzés. És jó volt a szakmai kapcsolat. Hogy már mondanám, mit kéne máshogy a színpadon, és Yvette már adja és pont azt az instrukciót. Az is jó, hogy a színészek élvezték a próbafolyamatot és az előadást. Az is, hogy nyáron a szarvasi víziszínházban lemegy még egyszer mindhárom, és mégsem homokmandala volt az egész - egy fújásra elszáll. Az is jó, hogy a Bárka szerkesztői, akik meghívtak, nem csalódtak bennem, mert szerették a szövegemet.

És jó volt Békéscsabán is. Ott nekem mindig jó. Az az érzésem, hogy ott engem szeretnek, ürügyeket találnak, hogy lehívhassanak, és ha megyek, tudom, hogy lesz egy-két ember, aki vár, aki örül nekem, aki készül, hogy együtt tölthesse velem az estét. Annyi mindenkinek, annyi mindent kéne köszönnöm. Hogy szóval akkor köszi!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr735196385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cov 2013.04.11. 07:38:41

köszönthetlek a jeles nap alkalmából?