2014. december 03. 22:27 - kjá

Az erőszak természete

Kedves írókollégám agglegényként egész jól megélt az írásaiból (persze nem a vegytiszta művészet, volt abban alkalmazott irodalom is bőven), és megfeszített erővel dolgozott, mikor gyereke született. Mivel a feleség jól fizető állásból ment szülni, abban állapodtak meg, hogy mihelyt lehet, visszamegy a céghez, az apa pedig otthon marad a kislánnyal, ő úgyis tud otthonról dolgozni.
Az alig féléves baba azonban teljes időt igényelt, az apa egyre kevesebb megbízást tudott teljesíteni, a családfenntartó, kenyérkereső feleség pedig nemsokára olyan mondatokkal bombázta a férjét, amit sok GYES-en lévő anyuka ismer: "Nem igaz, hogy egész nap itthon vagy, és így néz ki a lakás!" "Miért nem dolgozol, egész nap ráérsz!" "Már megint sír a gyerek, nem igaz, hogy nem tudod elhallgattatni!" "Egész nap gürizek, és ennyit se kérhetek?" "Már megint mire kell a pénz, neked semmi nem elég?"
Ahogy a férfi pénze fogyott, egyre több lett a veszekedés, a feleség imádta társaságban megalázni a pipogya embert, egy idő után válást emlegetett, ami után persze nála maradna a gyerek, talán valami kollégával is összeszűrte a levet, és a veszekedések során többször is megpofozta a férjét. Az apa hallgatott, mert a megaláztatásoknál, a veszekedésnél és a pofonoknál is szörnyűbb volt számára a fenyegetés, hogy elveszíti a kislányát.

Moses Isegawa Afrikai krónikák című művében leír egy nemi erőszakot, amelyet három felfegyverzett gerillanő követett el ellene. "Sejtettem, hogy ezek a nők valószínűleg már többször erőszakoltak meg férfiakat. Biztosan tudtam, hogy a férfiak pedig hallgattak róla. Én is hallgatok majd. Ez olyan titok, amit az ember még kínpadon sem árulna el. Közben összegyűjtöttem néhány kérlelhetetlen tényt: olyan húsz percig tartott, amíg kihajítottak az épületből. Kétszázhússzor ültek az arcomra. Körülbelül negyvenszer rántották meg keményen a farkamat. Hússzor csíptek bele durván a golyómba. Harmincszor hasították fel a bőrömet. Egy ejakulációm volt. Törött orral és a halántékomon egy dudorral távoztam. Két hétig fájtak a megzúzódott bordáim."

Mit akarok ezzel a két példával? A bántalmazás - noha állítólag a tesztoszteron felel az agresszivitásért - nem férfitulajdonság. Az teszi meg, aki megteheti, mert hatalma van. Az teszi meg, akinek ezt a társadalmi helyzet lehetővé teszi. Nála van a pénz, vagy nála van a fegyver.
Hogy hazánkban többnyire férfiak bántalmaznak nőket, az erre a hatalmi berendezkedésre vezethető vissza. Adjanak ugyanazért a munkáért ugyanolyan fizetést a nőknek, mint a férfiaknak, legyen a gyereknevelés kötelezően az apák feladata is, legyen a gyermekgondozási díj tűrhető mértékű, helyezzenek nőket a törvényhozásba és a kormányba, és ez szép lassan elkezd majd változni.
Ahogy a nőket anyaként, munkavállalóként, háztartásbeliként jobban megbecsüli az ország, úgy csökken a kiszolgáltatottságuk és az ezzel visszaélő bántalmazás mértéke is.
A nemi erőszak (ha kielégüléssel jár is), nem a szexről szól. Nem az elégíti ki a bántalmazót, hanem a másik kiszolgáltatottsága. Egyenrangú féllel történő aktus nem is okozna számára élvezetet.

Lehet óvatosságra inteni a lányokat, tiltani ivást, bulit, sminket. Lehet kampányszinten magyarázni a férfiaknak, hogy "a nem az nem." Azt is, hogy a hallgatás, a tiltakozás hiánya nem beleegyezés. De amíg a nők 80%-a visszamegy a bántalmazó kapcsolatába, mert nem lát más kiutat, amíg kormányzati szinten is szülőgéppé degradálják, amíg nőnemű újságíró képes arról írni, hogy szó nincs üvegplafonról, a nők egyszerűen nem akarnak vezető szerepbe kerülni, addig folyamatosan újratermeljük a jelenséget: a nő másodrendű állampolgár, akivel közel bármit meg lehet tenni retorziók nélkül.

 

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr126955335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teevee 2014.12.04. 09:37:39

A nőket érő erőszak visszavezetése a hatalmi viszonyokra manapság elterjedt mém, de egy csomó kérdésre nem ad választ.
Például arra, hogy statisztikák szerint a nők túlnyomó részét _nem_ éri erőszak. Az ő esetükben már megvalósult volna az egyenlő fizetés, a tűrhető gyermekgondozási díj, stb., stb., és/vagy benne lennének a kormányban?

kjá 2014.12.04. 09:44:02

@teevee: egyszerűbb. ők nem találkoztam erőszaktevőkkel. ennyire félreérthetően írtam? :(

jamina7 2014.12.04. 15:10:50

Nem igazán értem, hogy ha egy férfit megerőszakolnak (amit alapból se értek) hogyan lehet ejakulációja? Sosem hallottam még, hogy egy megerőszakolt nő elélvezett volna. Az erőszak gondolom attól erőszak, hogy a másik nem akarja. Nem akarja, nem esik jól, még fáj is, és mégis élvezi?! Nekem ez egy kissé sántít.

cov 2014.12.04. 16:33:00

@jamina7: közelíts a molesztálás felől, nemfüggetlenül akár...

kjá 2014.12.04. 17:46:37

@jamina7: van olyan, aki szerint egy nőt sem lehet megerőszakolni. olvass utána, ha szerző, aki átélte, nem hiteles forrás, én még kevésbé volnék az. de mondom, ami tudok: mind a férfinak mind nőnek lehet orgazmusa nemi erőszak során. és azt gondolom, ez még rémesebb.
különben talán jobb lenne nem a technikai résznél leragadni. nem arról akart szólni.

teevee 2014.12.05. 10:53:28

@kjá: Úgy érted, hogy a nők háromnegyede, akiket nem bántalmaztak, ők a hatalmi rendszer hibái, (akik csak a szerencséjüknek köszönhetik, hogy nem találkoztak erőszakkal,) míg az egynegyed a rendszer alapműködése?

Ok/okozati kapcsolatot _feltételezni_ egyidejű jelenségek között eléggé gyakori. Kiindulásnak teljesen OK, (pláne, ha személyes motivációk/sérelmek is bejátszanak), de _állításhoz_ azért több kellene.

kjá 2014.12.05. 11:22:04

@teevee: valaki egy tanáros párhuzamot hozott a fb-on, atr gondoltam tovább
Sokkal több tanár osztogatott pofont, körmöst, stb. amíg a társadalomba az volt belekódolva, hogy ez jogos. Természetesen volt akkor is olyan, aki soha nem tett ilyet. Most egy tanár komoly retorziókra számíthat, ha megüt egy gyereket (nyilván, ha a szülő a gyerek mellé áll), ennek ellenére van, aki megteszi, de jóval kevesebb.

perczel annamária 2014.12.14. 01:29:37

KEDVES KISS JUDIT ÁGNES!

Egy időben én is ezt gondoltam, amit Te irsz: " Hogy hazánkban többnyire férfiak bántalmaznak nőket, az erre a hatalmi berendezkedésre vezethető vissza. Adjanak ugyanazért a munkáért ugyanolyan fizetést a nőknek, mint a férfiaknak, legyen a gyereknevelés kötelezően az apák feladata is, legyen a gyermekgondozási díj tűrhető mértékű, helyezzenek nőket a törvényhozásba és a kormányba, és ez szép lassan elkezd majd változni. "

Tanár voltam 13 év szakközép és gimnázium 20 év főiskola. Én nagyon szerettem amit csináltam és engem is - nyugodtan mondhatom nagyon szerettek. Mégis, az utóbbi munkahelyemen egy beszélgetés során egy elgondolkodtdatót mondott egy kedves, értelmes tanitványom. Valahogy így: " Tudja Tanárnő, maguk nők mindenhova beteszik a lábukat és akkor ott mindig romlik a fizetési átlag. Úgy hallottam, hogy a háboru előtt egy gimnáziumi tanár egy fizetésből eltartotta a családot, olykor még egy kis cselédet is. Ma már alig van tanár, elnőiesedett a pálya - és lecsúszott a fizetési szinvonal. Régen a doktor úr, (itt az orvosra gondolok) úr volt - és megfizették. Most szinte több a doktornő - és hogy vannak megfizetve? Maguk nők már a jogi pályákat is elárasztják...mi lesz ennek a vége? " Ez tényleg megér egy gondolati szösszenetet. Mi nők okosak, szorgalmasak, teherbirók vagyunk. Dolgozunk, tanulunk, érvényesülünk. Érvényesülünk??? Vagy ahol tömegesen megjelenünk, ott lehuzzuk a bérszínvonalat? Szó szerint azt írta, hogy "adjanak". Kik? A férfiak? Tudom, hogy azoknak a nőknek kellene ezt kiharcolni, akik férfipozicióban - parlamenti képviselőként döntésthozó helyzetben vannak. De ők kevesen vannak, és ez most nem téma a parlamentben. Ott elég probléma van és a törvények szintjén a nemek egyenlősége deklarált. A valóság szintjén nem. Messze nem. Itt senki senkivel sem egyenlő. A nő nem a férfival, a cigány nem a fehérrel, a nyugdíjas nem az aktivval, - és mindenki nézi, hogy a másiknak mennyivel több, jobb és acsarog. Ha a családban nincs meg az egyenjoguság - és most leirom azt a gicset, hogy szeretet alapon - akkor elég lehangolóvá válik az élet. És a kezdeti példának felhozott - remélhetőleg kitalált - kedves irókollégája ne harcoljon, mert ha nincs szeretet, akkor nem érdemes harcolni. De ilyen kapcsolatban maradni pipogyaság. És nem olyan mosolyogtató, mint ahogy azt nekem évekkel ezelőtt tanították mely szerint " Zsémbes asszony Judit, csak az isten látja mennyit szenved tőle szegény Jóka bátya. Nincs inyére semmi, szüntelen veszekszik, átkozodva kél és szitkozódva fekszik. Sőt álmában sincsen tőle néha nyugta, mert....." Nem árulom el, de ha tudja, nagy piros pont. Kellemes, emancipált, emberséges hétvégét kívánok. Üdvözlettel naposperc azaz Perczel Annamária

kjá 2014.12.14. 21:08:16

@perczel annamária: nagyon érdekes, amit mondasz. egy konferencián egy feminista irodalomkritikus pontosan ezt a témát hozta fel, csak így interpretálta:
amikor egy foglalkozás elértéktelenedik anyagi értelemben, akkor a férfiak odaengedik a nőket. amíg az állam áldozott az oktatásra (pl. Klebersberg idején), addig férfiak határozták meg, '45 után devalválódott és nőiesedett el. ugyanez történt az orvosi és a jogi pályával. az orvosoknál kivétel - micsoda véletlen - a plasztikai sebész és a szülész-nőgyógyász.
ugyanez történik szerinte az irodalomban. elveszett a presztízse, és egyre több benne a nő - akár Nobel-díjasok is. melyik szakmában van pénz? mérnök, informatikus és politikus. és hol vannak túlnyomórészt férfiak?
ezek után csak választás kérdése, melyik magyarázat az elfogadhatóbb. számomra ez. nem "a nők alulértékelik magukat, tehát ők tehetnek róla."
süti beállítások módosítása