Meghallgattam a Sárkányapó cd-jét, Gryllus Dani és Szalóki Ági énekel rajta (hihetlen öröm, hogy Ági így befutott, nem az a karrirercsinálós fajta), meg mi mondjuk a verseket, Várady Szabolcs zseniális, mint mindig, nekem meg olyan ronda beszédhibám van, hogy majd' elsüllyedek! De a jó szándék megvolt, és még mindig hallatszik, hogy sokat pofáztam már az életben!

Itthon ülök, legszívesebben az orromat se dugnám ki ebben a hidegben, próbálok dolgozni, de nehezemre esik még elmosogatni is, hogy legalább valami hasznomat lássam. Pláne nehezemre esik visszarázódni a rendes aktivitásba: táncolni és tornázni járni, lovacskát látogatni, (egyedül már ki se merek menni vele játszani, annyira béna vagyok), színjátszókkal összejönni, németet tanulni. Borzalmas, milyen nyelvi antitalentum vagyok. Azzal vigasztalom magam, hogy talán ha sok nyelvet beszélnék, nem ragaszkodnék ilyen kétségbeesetten a magyarhoz, és nem akarnék írni. Nemrég a neten keresgéltem egy húsevő baktérium után, nem mintha szükségem lenne ilyen vadállatokra, egy volt tanítványomat támadták meg, és magyarul a szakirodalom a szűrésre és az elkülönítésre vonatkozik, így angolul kellett olvasnom. A szókincsemnek jót tett, viszont annyira összekeveredett bennem a német az angollal, hogy hallok egy szót (pl. left), és első körben realizálom, hogy értem, aztán percekig töröm a fejem, hogy jó, de milyen nyelven van. Ez hogy működik annál, aki több nyelvet is jól beszél?

Próbálok verset válogatni, egy idős izraeli költő magyar számot csinál egy ottani lapban, kért szövegeket magyar szerzőktől. Kabdebó Lóránt pedig engem ajánlott többek között, ami persze nagyon jólesett, most válogatok, hogy mit küldjek, amiből választhat. Valószínűleg kiválasztok tízet (ez egyszer már bejött), és a német antológiába is elküldöm, ami magyar nőkről készül, meg az izraeli lapba is, aztán majd a fordító választ belőle.

Holnap szájsebészeti műtét, ha nem vigyázok. Nagyon félek tőle.