Bármennyire kínosan hangzik, be kell látnom, hogy nemcsak csoki-, nyilvánosságfüggő is vagyok. Nemrégiben egy hét alatt négy nyilvános megszólalás, beszélgetés elég volt ahhoz, hogy újra a réginek érezzem magam, hogy újra a saját fordulatszámomon pörögjek. Még akkor is, ha utána rosszízű megjegyzéseket kell zsebre tennem. Ebből a szempontból tényleg jobb lenne iskolában vagy színházban dolgozni. Bár színház… mikor már kész volt a szerződésem, szóltak, hogy kevesebb pénzt kapok, mint amennyit megbeszéltünk. Mindegy, ettől nem fogom szarabbul megcsinálni a munkát, mert utána nagyon szégyellném magam.

Tegnap este épp az Egy makulátlan elme örök ragyogását néztük otthon, mikor anya telefonált, hogy behívták májriadóra, de csak pótléknak. Egy húszéves lány volt az elsődleges recipiens, kérdés volt, belefér-e a máj. Ma délutánra derült ki, hogy belefér, anyát meg hazaengedték. Nem baj, legalább rutint szerzünk. Csak időben legyen meg az ő műtétje is. A film viszont gyönyörű volt. Arról (is) szólt, hogy az ember úgyis újra beleszeret abba, akibe beleszeretett, akkor is, ha nincs jövője a kapcsolatnak, akkor is, ha már rengeteg fájdalmat okozott neki a másik. Illetve ha a fájdalmakat elfelejtjük (megbocsátjuk), újra tudunk szeretni és szerelmesnek lenni.

Ma megérkeztünk Erdélybe, Szilágycsehbe, az amatőrszínjátszó-konferenciára. Marcinál van fotógép, remélem, tudok képeket föltenni róla. Jó sokára értünk ide, otthon majdnem tavasz volt, itt óriási hó és hideg. A teremben vágni lehetett a füstöt, még vacsora közben is cigiztek. Egy kolléga, aki szintén rosszul bírja, felbérelt, hogy a bemutatkozáskor mondjam azt, terhes vagyok, és a baba miatt senki ne gyújtson rá. Tekintsem jelenetnek, ha nem teszem meg, tehetségtelen vagyok és gyáva. Mondtam, rendben, de amikor neki kell bemutatkoznia, mondja azt, hogy tőle van a gyerek. El is mondtam, el is hitték, a kolléga pedig úgy mondta el a saját bemutatkozásakor, hogy tőle van a gyerek, hogy engem is lebuktatott, hogy nem mondtam igazat. Úgyhogy ő a tehetségtelen és gyáva, és sose játszom vele többet. Az emberek pedig újra rágyújtottak, pedig a szívhez szóló szövegem után mindenki szépen kiment a ház elé cigizni. A nagybányai színjátszók csináltak egy kis műsort, hát az a kategória volt, amihez be kellett volna rúgni. Csak nem bírom a piát. És ha holnap is dohányozni fognak a konferencia alatt, én megszököm.