Azt hiszem, egy Schubert-kórusmű magyar szövege kezdődik így - a fogfájásról. Nekem annyira nem fáj, de azért utolsó esély a szájsebészeti műtét, hogy megmaradjon a fogam. Ha sikerül, rakatok rá fogékszert, emlékeztessen a csillogása életem végéig, hogy kell egy foggal három hónapot szenvedni. Csak ne volna az a fogékszer annyira ronda!

A rettenetes, rút, rossz napok nem a fogfájás miatt rosszak, mondom, az épphogy csak zavaró egy picit. Kissé kemény stílusban dobták vissza a munkámat, próbálom javítani, nem mindig mély meggyőződéssel. Ha úgy érzem, rontanom kell rajta, úgy nagyon nehéz. És két hetem van megírni egy forgatókönyvet a regényem egyik részletéből. Ez még mindig nem rettenetes, legfeljebb nehéz, de legalább érdekes.

Voltam egy házaspárnál, akik 23 éve vannak együtt. A nő annyira szereti a férjét, hogy amikor mesélt nekem róla, pityeregni kezdett a meghatottságtól. És olyan szépeket mondott rá, hogy nem tudtam nem irigykedni. Nekem meg minden párkapcsolatom szétrohad akkor is, ha nem tudom, mit hibáztam. Lehet, hogy az a baj, hogy ilyenkor mindig azt hiszem, én nem vagyok elég jó. Mire megtanulom az elköteleződést, már bánhatom, mert nehezebb kimenekülni.

Anyát féltem, lesz egy időnyerő műtétje, lassan halad most a lista. Valószínűleg nekünk is van még mit megoldani egymás között, csak nem tudom felvállalni a konfliktust. Kati azt mondja, olyan vagyok, mint aki egy tűzhányó tetején ül és kötöget. Jó, jó, sejtem én, hogy ott egy vulkán, de nem tudok hova menni, a pulóvernek pedig készen kell lennie.

Este annyira kivoltam, hogy nem tudtam hazajönni, sétáltam a városban (utálom, hogy ilyen hideg van, és hogy nem tudtam kimenni Lédához sem), aztán mikor már nagyon fáztam, beültem egyedül egy moziba. Ilyet utoljára egyetem alatt csináltam. Brit filmet néztem meg Leighttől, magyarul Hajrá, boldogság a címe. Nagyon aranyos volt, és az tetszett benne, hogy nem szépek a színészek, hanem emberszerűek. Lehet, hogy a britek annyira rondák, hogy a legszebb színészeik is csak átlagosak? Így legalább hihető.

Olyan sírós vagyok, hogy nem merek kimenni a házból. Pedig muszáj lesz tovább kötögetni.