Ma éjjel tanítottam álmomban. Olyan srácok is ott voltak, aki valójában már 25-26 évesek, voltak újak is, nekem Petőfitől kellett átvennem az osztályt érettségi évének márciusában, esély nem volt, hogy végezzek az anyaggal, mégse bírtam ki, hogy ne álljak meg definiálni a szabadságot. És annyira boldog voltam a figyelmüktől, attól, hogy szerethetem őket. Valaki elkezdett enni, én rászóltam, hogy nem ér, én se eszem, nyújtotta a szendvicsét (ez a valóságban is számtalanszor előfordult), erre a többiek félig körberágott islereket nyújtogattak felém, mindent kiraktam a tanári asztalra, és elkezdtem magyarázni, hogy olyan kajákon élnek, amiket jó esetben hetente egyszer volna szabad csak enni. És jött az egészséges életmód, és közben örültem, hogy fontos dolgokról beszélhetek velük, az érettségi meg majdcsak lesz valahogy.
Jó volna újra tanítani. Csak nem tudom, hogy bírnám a percre beosztott életet, a kollégákat, szülőket, főnököket. Lehet, hogy a gyerekek is megváltoztak azóta? És nem lenne időm Lédához kijárkálni.
Ma is voltam nála, nagyon figyelt rám, most azt tanultuk, hogy a legkisebb mozdulatunkat is kövesse, először a földről, aztán a hátáról is. Olyan jó volna, ha nem félnék, hogy leesem, sokkal jobban érzem a mozgását, ha nincs rajta a nyereg. És annyira készséges volt, hogy az hihetetlen. Örülök, hogy ő van nekem.
Annak már kevésbé, hogy hazafelé nem találtam parkolóhelyet, pedig legalább fél órán át kerestem. Azt a rutinozást, ahogy kifordultam-befordultam, ha a kedvesem, Vince látja, nagyon büszke lett volna. És csak egy visszapillantóval ütköztem, de az tényleg kutyaszorító volt. Fujj, de rémes Pesten vezetni!
Tegnap meg azért voltam magamra büszke, mert németül beszéltem a kedvesem, Vince jelenlétében, igaz, J. barátnőm kipakolt elém egy csomó pisztáciát, kesudiót és palacsintát, hogy belefeledkezzem az evésbe. Azért jó nehéz volt a táncházmozgalom poltikai hátteréről beszélni, meg arról, hogy lehet valaki patrióta anélkül, hogy szélsőjobbos volna. A német média úgy állítja be Magyarországot, mint a leendő negyedik birodaloom várományosát, én megteszek ellene mindent, amit tudok, még németül is magyarázom. Persze alapvetően több benne a mutogatás, mint kéne, de majd belejövök.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Egyeki-Szabó Tamás 2010.01.22. 20:32:37
kjá 2010.01.22. 21:50:43
az még kicsit korai. de most bogár van a fülemben.
Seele · http://zelee0609.wordpress.com 2010.01.23. 11:57:35
Hát a vezetés érdekes lehet, komoly aggályaim lesznek, ha oda jutok. :D
cov 2010.01.23. 13:35:15
kjá 2010.01.23. 16:09:58
"Kedves Kiss Judit Ágnes!
A tegnapi (január 22.) Alexandra Pódiumon, Molnár Krisztina Ritával folytatott beszélgetésed érdektelenre, unalmasra és semmitmondóra sikerült. A kereteket (Pódium, idő, pénz és érdeklődők) így nem lehet ki/feltölteni [...]Költészetről, meg arról, hogy mit akart a költő, nos arról semmi nem derült ki, de a hajtincs az valóban szépen lógott.
Nagy csalódás volt ez az este!"
el is szomorodtam, hogy csalódást okoztunk, mert én azt hittem, hogy ez jó volt. örülök, hogy neked inkább kellemes csalódás volt.
kjá 2010.01.23. 16:11:17
kjá 2010.01.23. 16:46:02
cov 2010.01.24. 08:31:04
kjá 2010.01.24. 11:02:23