Ma éjjel tanítottam álmomban. Olyan srácok is ott voltak, aki valójában már 25-26 évesek, voltak újak is, nekem Petőfitől kellett átvennem az osztályt érettségi évének márciusában, esély nem volt, hogy végezzek az anyaggal, mégse bírtam ki, hogy ne álljak meg definiálni a szabadságot. És annyira boldog voltam a figyelmüktől, attól, hogy szerethetem őket. Valaki elkezdett enni, én rászóltam, hogy nem ér, én se eszem, nyújtotta a szendvicsét (ez a valóságban is számtalanszor előfordult), erre a többiek félig körberágott islereket nyújtogattak felém, mindent kiraktam a tanári asztalra, és elkezdtem magyarázni, hogy olyan kajákon élnek, amiket jó esetben hetente egyszer volna szabad csak enni. És jött az egészséges életmód, és közben örültem, hogy fontos dolgokról beszélhetek velük, az érettségi meg majdcsak lesz valahogy.
Jó volna újra tanítani. Csak nem tudom, hogy bírnám a percre beosztott életet, a kollégákat, szülőket, főnököket. Lehet, hogy a gyerekek is megváltoztak azóta? És nem lenne időm Lédához kijárkálni.

Ma is voltam nála, nagyon figyelt rám, most azt tanultuk, hogy a legkisebb mozdulatunkat is kövesse, először a földről, aztán a hátáról is. Olyan jó volna, ha nem félnék, hogy leesem, sokkal jobban érzem a mozgását, ha nincs rajta a nyereg. És annyira készséges volt, hogy az hihetetlen. Örülök, hogy ő van nekem.
Annak már kevésbé, hogy hazafelé nem találtam parkolóhelyet, pedig legalább fél órán át kerestem. Azt a rutinozást, ahogy kifordultam-befordultam, ha a kedvesem, Vince látja, nagyon büszke lett volna. És csak egy visszapillantóval ütköztem, de az tényleg kutyaszorító volt. Fujj, de rémes Pesten vezetni!
Tegnap meg azért voltam magamra büszke, mert németül beszéltem a kedvesem, Vince jelenlétében, igaz, J. barátnőm kipakolt elém egy csomó pisztáciát, kesudiót és palacsintát, hogy belefeledkezzem az evésbe. Azért jó nehéz volt a táncházmozgalom poltikai hátteréről beszélni, meg arról, hogy lehet valaki patrióta anélkül, hogy szélsőjobbos volna. A német média úgy állítja be Magyarországot, mint a leendő negyedik birodaloom várományosát, én megteszek ellene mindent, amit tudok, még németül is magyarázom. Persze alapvetően több benne a mutogatás, mint kéne, de majd belejövök.