Irodalmi humorfesztivál volt tegnap Gyulán. Már hónapokkal ezelőtt elvállaltam, hogy vicces verseket viszek, onnantól kezdve aztán persze semmi vicces nem jutott eszembe. Aztán kiszenvedtem valamit magamból nagy nehezen, a szerkesztő el is fogadta, aztán csak elszörnyedtem, milyen vicces szövegek, szerzők között kell helyt állnom: Podmaniczky Szilárd, Varró Dani, Németh Zoli, Temesi Ferenc, Kiss Ottó, Fekete Vince, Garaczi Laci, Karafiáth Orsi, Orbán János Dénes, Muszka Sándor (akiről nem tudom, hogy szépíró-e, de azt igen, hogy stand upos). Vukán Gyuri zongorázott, Tarján Tamás konferált, szerintem nem csoda, hogy első körben be voltam tojva. Aztán második körben... akkor is be voltam tojva. Úgyhogy nem is sikerült eléggé viccesen előadnom, a nem is annyira vicces szövegeimet. Ennek ellenére legalább más írásain remekül szórakoztam, és mint minden irodalmi rendezvényen, azt élveztem, hogy vannak kollégáim.

A héten volt még egy érdekes felolvasós-beszélgetős estem a Csillagponton (református ifjúsági találkozó). Meglepő meghívás volt azok után, hogy anno elküldtek a Lónyayból. Volt egy-két ismerős is, persze kisszámú közönség, mivel "A párkapcsolat lépései" címmel volt ugyanakkor előadás, nyilván mindenkit az érdekel jobban. Valahogy szóba jött a tanítás, az állásvesztés, és egy férfi elmondta, hogy utánam olvasott a neten, és ezek után igazán nem érti, hogy aki olyan szavakat leír, mint én, mit keres egy ilyen rendezvényen, és vajon megértettem-e, hogy miért küldtek el a munkahelyemről. Mondtam, hogy értem én, csak nem értek vele egyet. Kérdeztem, hogy konkrétan melyik szó zavarja, persze nem mondta ki, elvből, így csak sejtem. Aztán kifejtettem a nézeteimet a kérdésben, bár kicsit zavartan, még sose kötött belém senki ilyen alkalommal. Igazából szimpatikus volt, hogy a pasas nem legyint rám, hogy ellenszenves, hülye nő, a közelébe sem megyek, hanem odajön, és belekérdez abba, ami zavarja. Legközelebb azért jobban felkészülök a hasonló helyzetekre.