Aki három kilónál többet nem cipelhet, és nem tud vezetni, az ne legyen feminista. De még önálló, független nő se.
Ez örökérvényű igazság, úgyis azokat keresem tizenhat éves korom óta, nagy dolog úgy találni egyet, hogy ez ember épp lakást újít fel, és egész más dolgokat keres. Aljzatbetont. Olcsó csempét. Hőszigetelő nyílászárót.
Egyedül semmit nem tudok megcsinálni, hát lehet fizetni vagy mosolyogni. Vagy mindkettőt. Én most legszívesebben egyiket se, a kivitelező srác, Eddie az idegeimre mász. Alapból sem semmi a mókus, hivatásos rockrajongó, valami izé van rátetoválva az egész felsőtestére, szép színes, na jó, inkább ronda színes, de egymillóba került. Nagyon kreatív, remek ötletei voltak a lakással kapcsolatban, csak épp nem volt tekintettel a pénztárcámra. Azóta sincs. A háromszázezres előlegből, amit kapott, vett magának egy plazmatévét, aztán jött, hogy nincs pénze albérletre meg kajára. Mit lehet erre mondani? Barátom, edd meg a plazmatévédet! Nem ette meg. Először ígért fűt-fát, márciusi határidőt, most már április végénél tartunk, és jönnek sorra a kikötések.
Én meg nem tudom eldönteni, hogy gyanakvó, szarrágó piszok alak vagyok, vagy balfék, akit épp most csesznek átfele, és csak bambul bele a világba. "Jaj, Judit, téged olyan könnyű átverni" - mondta Zita, volt tanítványom húsz évének teljes életbölcsességével. Tényleg könnyű, mondtam is mindig a gyerekeknek, engem nem sport becsapni, akkor meg minek.
Most is csak azt látom kétségbeesve, hogy Dávid kezd megőrülni az ideiglenességtől. Megértem. Itt ülünk huszonöt négyzetméteren két háztartás holmijával meg egymással, és kész a potenciális agyramenés. Csak ülök és bűntudatom van, hogy hazajött Drezdából, ahol csak önmagáért volt felelős, ide, ahol nyakán a családja, meg én is.

Nemrég elolvastam, amit a honlapján Drezdától búcsúzóban írt. Azt hittem, halkan sírok, de berohantak a másik szobából Dávid meg tesóm, hogy ki bántott. Pedig csak szégyelltem magam.
www.dieda.extra.hu/pd/pd_enhu.php