Vége a pünkösdi királyságnak, megvolt a tűzkeresztség, leestem ma Lédáról. Megijedt valamitől, ugrott egyet, és ez nekem elég volt. Az egyik ciki, hogy ha ettől leesem, nem tudom, mi fog fenntartani valaha. A másik ciki, hogy fejjel estem, mint mindig, és először nem bírtam felállni, mert nagyon szédültem, és azóta is fáj a fejem. De mégse ülhetek fel kobakban legelni!! Azt hiszem, még nagyon sokszor le kell esnem, hogy megtanuljak lovagolni, csak addig meg kéne tanulnom esni. Tompítás, kigurulás, ilyesmi. Kik tanítják ezt? Kaszkadőrök? Cselgáncsozók? Harcművészek? Valakai tanítson meg nem fejre esni! Szerencsére Dávid lovon volt, így nem készült fotó a szégyenletes és fájdalmas eseményről.

Esés után felültem Fáraóra nyereggel, Gyuri tanított egy kicsit, és rájöttem, mennyire nem tudok lovagolni, és mennyire tudnék, ha valaha rendesen tanítottak volna. Pláne, ha Guri tanított volna. Meg arra is, hogy a derekam nem szeret lovagolni, a vágtában hajtástól szétrázódik. Talán a szőrén lovaglás kevésbé ráz, mert vagy leesem, vagy fennmaradok, nincs átmenet. Csak azt mondja meg valaki, hogy aki minden szerszám nélkül ugrat, az oda van ragasztva? Hol lehet kapni lóhátra való seggragaszt?