Egész hétvégén azon gondolkoztam (azon is), hogy lehetne megtartani ezt a naplót, őszintének maradni, de nem kiteregetni a történéseket. Csak azt a megoldást találtam, hogy belefelé menjek, önmagamból adjak maximumot. Persze lehet, hogy az önfeltárás kevésbé érdekes, mint a sztorizgatás, de azért megpróbálom, mert úgy megszerettem ezt az írogatást. Én nem is tudtam, hogy a trükk az, hogy névtelenül kéne írni, ahogy az se merült fel, hogy a verseimet álnéven kéne. Még a végén egyszer a naivitásom fog a sírba vinni.

Szóval lesz bejegyzés! :)