2008. augusztus 19. 20:24 - kjá

itthoni mozaik

Még Fedémesen történt, hogy felmentünk a dombra, ahol egyrészt volt térerő, másrészt siklóernyősöknek volt gyakorlópálya. Az egyik lány nagyon nehezen indult el, az oktató kiabált mögötte: "balfék! balfék! mármint nem te vagy balfék, hanem a bal féket húzd!" Ezt egyrészt le kellett fordítanom a németeknek, másrészt azóta gondolkozom, nekem milyen bal féket kéne húzni, hogy ne legyek ilyen balfék.

Dávid várt itthon nagy öleléssel, amitől rögtön minden bajom elmúlt, csak azt éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, mint a ki messziről jön, hosszú útról, nemcsak Nyíregyházáról, Tokajból és Fedémesről...

Csináltam Karafiáth Orsival (ő az egyetlen, akiben biztos vagyok, hogy nem bánja, ha teljes névvel szerepel a naplovamban) egy interjuhocskát, amiben az volt a pláne, hogy szonett-játékoztunk is. Adtam neki rímeket, és nagyon jót talált ki rájuk, aztán ő adott nekem, azzal meg is kínlódtam.

Reggel kirohantunk lovacskázni. Léda bicegett az elején, aztán mintha bemelegedett volna. Mintaló volt, figyelt, szót fogadott, egyre inkább jólnevelt. Ma is ültem rajta, sétáltunk, fordult, amerre kértem. A lábfelemelős játékot nem tudtam megcsinálni vele, megint nagyon fáj a derekam, ha a gyógytornászom hazajön az olimpiáról, meg fog tépni és aztán jól meg is fog kínozni, és igaza lesz.

Találkoztam végre tesómmal, ritkán látom, ilyenkor egymás szavába vágva meséljük a történeteinket. Ha valaki mellett sétálok, általában leszorítom az útról, ő is ilyen, így aztán ha egymás mellett megyünk, akkor vállal egymásnak feszülünk, mintha sziámi ikrek lennénk, akik a válluknál vannak összenőve.

Elkezdtem olvasni egy könyvet a boldogságról. A Csikszentmihályi féle vonulat, azt állítják, hogy a boldogság fele részbe öröklött, 10% a körülmények és 40% a tettek. Ez biztató. Tegyük boldoggá magunkat! A könyv első fejezetében van egy boldogság-kérdőív (átlag alatti) és egy depresszió-kérdőív, ami szerint súlyosan depressziós vagyok. 0-60-ig pontoznak, 16 fölött enyhe, 20 fölött mérsékelt, 25 fölött súlyos. Az enyém 34. Dávidé 35, ahhoz képest, hogy semmi bajom. Legalább összeillünk. Ezek után úgy éreztem, hogy egy depressziósnak (pláne kettőnek) jár egy kis camambert sajt. Meg persze sok csoki.

Nekiálltunk tervezni az új Ködlámpa-évadot. Az irodalmi kávéház helyett most irodalmi teaház lesz az Arany Hold kínai teázóban, ahol végre nem lehet rágyújtani. És nem lesz minden héten felolvasóest, hanem minden hónap első hétfője irodalmi játszóház felnőttneknek, mondván, miért csak a nyugatosoknak volt szabad kávéházakban marháskodni, és minden hónapban lesz egy koncert vagy színházi előadás, a maradék meg persze felolvasóest, mint eddig. Azért kicsit izgulok a váltástól. És nagyon várom.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr100623667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plastikwoman 2008.08.22. 10:43:37

Nem lehet dohányozni???!!!!!!
Ez nem emberi!
amúgy tényleg nem bánom, hogy névvel, a depressziós kérdőív engem is érdekelne
túl happy vagyok, kéne egy kis józanítás

kjá 2008.08.22. 10:58:04

sonja lyubomirsky: hogyan legyünk boldogok? - ez a könyv címe, ebben van a kérdőív, de tutira találsz a neten is, azt mondják, a depresszió járványméretű lett, vagy csak most adtak nevet a gyereknek. szerintem minden tele lesz kérdőívekkel és tesztekkel a témáról
a dohányzást meg már úgyis abba kéne hagynod így harminc fölött! :P

plastikwoman 2008.08.22. 16:21:02

te vagy harminc fölött, te vagy csak!!!!!
hahahah de te nem dohányzol
na megyek rágyújtok
süti beállítások módosítása