Két napig nem volt netem, Dávid doktor úr magával vitte a konferenciára, én meg az ő gépén nem jutottam egyről másfélre se, nemhogy kettőre. Hősiesen kibírtam nélküle az éjszakát, mármint nem a net, inkább Dáivid hiányzott, pedig félek egyedül, amióta itt járt a besurranó, és fázom is, ha nem fekszik mellettem.

Reggel voltam Lédánál, készséges és kedves volt, de kicsit unja, hogy rajta ülök. Nem tudom, mikor jutok oda, hogy az erdőben sétáljak vele. De most már sokkal jobban társnak tart, ha ott vagyok a boxnál, mikor a többi ló nincs ott, már nem nyihog kétségbeesve, hanem eszik. Bár azért aggodalmasan néz. Még mindig nem elég izmos vagy épp kövér, és jól feltört a marja. Mi lesz, ha elkezdünk ügetni? Inkább nem részletezem, vannak kellemetlen emlékeim kislánykoromból. Ha virágzó szexuális életet akarok, nyerget kell vennem.

Délután a Zepter céghez mentem, nagymúltú, svájci vállalat, ahonnan hetek óta hívogatnak, hogy menjek oda, mert nyertem valamit. Csak azt nem volt hajlandó megmondani a hölgy a telefonba, hogy mit. "nagy értékű konyhatechnikai eszköz" - csak ezt hajtogatta. Mondtam, hogy fölösleges, nem főzök, de az volt az érv, hogy ezt már mindenképp megnyertem, vigyem el. Akkor azt mondtam, hogy elutazom, hívjon két hét múlva, reméltem, hogy elfelejti, de nem. Beadtam a derekam, odamentem, és ott derült ki, hogy valami főzősóval egybekötött termékbemutató lesz, másfél órás, és utána kapjuk meg a nagyértékű konyhatechnikai eszközt, amiről még most sem voltak hajlandók többet elárulni. A teremben vagy negyvenen ültek, és ahogy az elegánsan öltözött, de nem túl magasan kvalifikált srác elkezdett volna termékbemutatni, az emberek kiabálni kezdtek, hogy nekik senki nem mondta, hogy másfél órát itt kell ülni, csak valami nyereményt ígértek. Egész lincshangulat alakult ki, szegény srác csak dadogott, aztán nagy nehezen belekezdett a mondókájába, ami rettentő iskolásan volt felépítve, pl. "ki tudja, megmondani, mennyi idő alatt fő meg a csirkepörkölt?" Az előttem ülő ősz coffos öregasszony bekiabált: "nálam semennyi, mert én nem eszem dögöt!" Kb. fél óráig bírtam ezt a rémséget, közben Ulickaja Médea és gyermekeit olvastam, aztán kioldalogtam a teremből. Az üzletkötő hölgy, aki telefonon nyaggatott, felajánlotta, hogy a nagyértékű konyhatechnikai eszközt felhozza a lakásomra, mert sajnos most nem áll módjában odaadni, és akkor beszélgetünk. Beszélgetni? Miről? Hát a termékekről. De nem akarok Zepter edényt venni! És nem akarok beszélgetni róla. És nem akarok kimenni Újpestre, hogy megmutassák egy főzősóban, mennyi A-vitamin marad a húsban, ha abban sütöm, zsiradék nélkül. És nem akarom, hogy a öreg vérmes vegetáriánus ledögevőzzön. Köszönöm, nem. Az elegáns és zavarban lévő srác kikísért, és az ajtóban hozzám fordult: "most mondja meg őszintén: nagyon rosszul csináltam?" Vigasztaltam, hogy ember legyen a talpán, aki ilyen lincshangulatban uralkodik magán, és hogy ez egy szar meló, amit sosem csinálnék, de ne izguljon, ki lehetett bírni. És rohantam kontaktra.

Dávid mindig azzal jön, amivel a hülye exfőnökeim a kaotikus gimiben (talán ez nála is a bencés neveltetés), hogy a kontakt improvizáció a szexről szól. Aznap este épp  kissé... hm... felpörögve mentem oda, Dávid Szombathelyen, és átfutott az agyamon, mi lesz, ha összekerülök valami vonzó sráccal egy duóba. Érdekes, egy pasival meg egy lánnyal kerültünk össze trióban, mindketten külföldiek, és a lány, Klára volt az, akivel szívesen lettem volna együtt. A pasi kicsit erőszakos volt, és Klárával össze-összenevettünk a háta mögött. A pasinak egyértelműen Klára tetszett volna, engem ngligált, és talán életemben először nem zavart, hogy háttérbe szorulok. És talán életemben először jobban vonzott egy nővel való tánc, mint egy férfival. Bár az se rossz. Aztán a szabad táncban tényleg összeakadtam két sráccal, velük is nagyon volt egész más- más mozgást és harmóniát találni. Mire vége volt a kontaktórának, egészen megnyugodtam, vágyak nélkül, csendesen. Ennyit a konktakt és a szex kapcsolatáról.

Pénteken nem jutottam ki Lédához, bánatomban megírtam egy prózaszerű képződményt, és elmentem Pilates-órára meg masszázsra, és nagyon vártam haza Dávidot.

Ma persze szakadt az eső, mint egész nyáron minden hétvégén, nem tudtunk lovacskázni, pedig nagyon hiányzik Léda. Viszont sok-sok pénzért vettem váz nélküli nyerget. Van, ami mindent megér!