Ezt most cím nélkül írom, mert nem jut eszembe semmi frappáns.

Szombat este elmentem felolvasni a Szépírók fesztiváljára. Jól esett a meghívás (ó, átkozott becsvágy!), és sok-sok kedves ember volt ott, mégis kívülállónak éreztem magam. Nem vagyok benne semmilyen brancsban, egyre kevésbé bármilyenben is, ami alapvetően nem baj, sőt talán jó is, csak esetlennek érzem magam tőle.

Vasárnap kimentem Lédához, megint egészen önállóan vezettem, bár az még messze van, hogy egyedül merjek beülni, már ettől is nagy hősnek érzem magam. Arra mentem ki, hogy Léda lesántult, és az én hibámból, mert hagytam kis körön rohangálni. Nagyon szégyelltem magam. Most kapja a gyulladáscsökkentőt, még jó, hogy pont volt kinn az orvos. Vittem neki száraz kenyeret, annak nem bír ellenállni, és csak azt csináltam vele, hogy ráraktam a nyerget, és próbáltam szoktatni a hevederhez. Nagyon kedves volt, eleinte nem akart velem lenni, mert épp sárlik, és  inkább Csillaggal udvaroltatott magának, belátom, hogy ilyenkor nem vagyok versenyképes, de mikor a többiek visszamentek a legelőre, akkor már beérte velem is, és egyre jobban figyelt, hogy most tulajdonképpen mit is akarok tőle. Odadugta az orrát az orromhoz, és beleszuszogott. Lehetett simogatni a fülét is, nagy szőrös füle van, belül szőrösebb, mint kívül, egyébként is kezd téli bundát növeszteni. Lassan egy éve, hogy vele vagyok, és egyre jobban ragaszkodom hozzá. Remélem, ez azért kölcsönös.

Este részt vettem életem első new york-i salsa óráján (te jó ég, romlik a helyesírásom, ezt most hogy kell írni? ) A dominikai férfi, aki tanít, két dologban egyedülálló. Az egyik természetesen a tánc, a másik a  magyar nyelv. Nem vagyok biztos benne, hogy nincs már most jobb kiejtésem spanyolul, mint neki magyarul három év után. Mégaszo = még egyszer, ellora = előre, bazsaba = bal lába, csaknesza = csak nézi. Amikor úgy magyarázta a figurát, hogy még nem kellett a lépésre figyelni, csak az irányra, azt kiabálta: nincs lába! Itt röhögtem fel hangosan, ami azért volt kínos, mert épp vele táncoltam. Ahogy táncol, az tömény afro, nyoma sincs benne a finomkodó sznobizmusnak, ami eddig visszatartott ettől a tánctól. Csak egyedül, pár nélkül nem akarok eljárni. Ki jön velem salsázni?