"Gyereket vállalni komoly döntés. Számolnod kell vele, hogy onnantól kezdve a szíved a testeden kívül fog rohangálni." - Ez nem szó szerinti idézet, anya vett egy barátnőjének, leendő nagymama, valami giccses könyvecskét kisbabafotókkal és idézetekkel. Ez nagyon tetszett, bár biztos nem így volt pontosan, de nem hiszem, hogy rontottam rajta. A másik vicces mondat abból a regényből való, amit most olvastam el, hogy a szerzővel beszélgessek. "Gabi nem öreg még,... nem is volt férjnél, ez nagyon fiatalítja." Hangosan felröhögtem a fogorvosi váróban, mikor elovastam.

A hétvégén rájöttem, mi bajom. Egész nap egyedül vagyok, mikor közel harminc éve arra szocializálódtam, hogy mindig van mellettem legalább húsz ember egyszerre, így telik a napom. Tanárként nagyon vágytam egy kis magányra, imádtam egyedül kószálni a bakonyi erdőben. Most meg egész nap egyedül vagyok, írni, fordítani magányos munka, nem is szeretem, ha valaki a közelemben van, úgy nem lehet dolgozni, csak mire eljön az este, úgy érzem, elfelejtettem beszélni. Kicsit be is fordultam, nehezen tűröm meg a barátaimat is. Közben meg jó, hogy az írás a munkám, a tanítás hiányzik, de valljuk be, rabszolgameló. Nem tudom, mi lesz a helyzet megoldása, de egyelőre nyugtalanít. Most aztán szívhatom a fogam, hogy megint magánéleti dolgokról írok, de már úgy vagyok naplovammal, mint a kedvenc mesémben az apa meg a fia.

Az apa, a fiú és a szamár meséje

Egy apa és a fia elhatározták, hogy elviszik a szamarukat a vásárra. Sétáltak egymás mellett az úton, mikor szembe jött egy ember:"Micsoda bolondok! Gyalog mennek, mikor ott a szamár!" Összenézett az apa meg a fia, aztán a fiú felült a szamárra, úgy ballagtak tovább. Szembejött egy másik ember: "Nem szégyelli magát, ez a kölyök? Szegény öreg apja ott gyalogol mellette, ő meg ott terpeszkedik a szamáron!" Összenézett az apa meg a fiú, helyet cseréltek, úgy ballagtak tovább. Szembejött egy másik ember: "Micsoda szégyentelen vénember, ott pöffeszkedik a szamáron, szegény kisfiú meg talpalhat a porban." Összenézett az apa meg a fia, egyet gondoltak, ketten ültek fel, úgy ballagtak tovább. Szembejött megint egy ember. "Micsoda kegyetlen népség. Az a szegény pára majd' kileheli a lelkét, ezek meg trónolnak rajta!" Összenézett az apa meg a fia, lekászálódtak a szamárról, felkapták a vállukra, úgy ballagtak tovább. Megérkeztek a vásárra, odacsődültek az emberek, röhögtek, ujjal mutogattak: "Nézzétek csak, milyen jó dolga van annak az állatnak! A fene vesz meg egy ilyen úri szamarat!" És továbbálltak. Mi ebből a tanulság? Ha mindenkinek meg akarsz felelni, ne vidd a szamárbőrödet a vásárra!

Hétvégén voltam Lédánál, Dávid fotózott, vigyázat, felrakom a képeket, és mindenki szerelmes lesz a lovamba!