Így hívják a Bátortábor fel- és programkészítő hétvégéjét. Jó volt látni a régi arcokat, megnyugodni, hogy Petivel megint egy turnusban fogunk játszani, találkozni egy-két régi emberrel, megismerni jó fej újakat, és hiányolni, aki nem jött el. Paszkál, a kedvesem is jól tűrte a gyűrődéset (sok lány szerint nem lehet szebb dolog egy párkapcsolatban, mint együtt bátortáborozni), csak az idétlen játékok kényszerétől kapott agyfaszt, meg persze a tábortánctól, a giccs-és közhelygyűjtemény dalt meglepően jól viselte. A döbbenetes az, hogy ha a gyerekek ott vannak, én is el tudom bőgni magam rajta.
Készült egy emlékkönyv azokról a gyerekekről, akik a tavalyi tábor óta meghaltak. Olyan szorongássl vettem a kezembe, egyedül nem is mertem a kezembe venni, de az én gyerekeim közül nem volt benne senki, hála Istennek. Persze nagyon izgultam, mikor a többieknek le kellett vezetni a programunkat, mintha nem csináltam volna még színjátszót, de a táborban is minden csoport előtt nagyon szoktam izgulni, mert mindenkivel egy alkalmam van csak találkozni, ha azt elszúrom, neki az egész táborbeli színjátszásról az alapján lesz meg a véleménye. Nagyon hízelgő, hogy jó híre van a foglalkozásomnak, és csak legyintenek, hogy mit izgulok, de egy idegen csoporttal mindig rizikós, és van miért izgulni. És a rossz az volt, hogy nem tudtunk együtt aludni a kedvesemmel.

Azt hiszem, felnőttem. Vagy megöregedtem. De talán csak felnőttem anya halálával, ahogy megírtam abban a versben. Mindig meglep, hogy mennyire pontosan ír meg engem a versem. Szeretném, ha történne még ilyen, és félek is tőle. De a felnőttség furcsa, ami szenvedély volt bennem, az csak megmosolyogtat, mások vadságai, lázadásai is - a sajátjaim is. És ahogy anya mondta a halálról, hogy egész más, mint képzelte, nem olyan szörnyű, ugyanazt mondom a gyászról én is. Néha pillanatokra úgy hasít belém, mint egy gyulladt fog fájdalma, aztán egész csendes, mintha anya mindent elvégzett volna, tényleg felnevelt, és most már egész vagyok, nem harapták ki belőlem, mert bennem van elvehetetlenül, amit kaptam tőle. És jó helyen van. Jött. Elmondta.