Épp úgy fáj a térdem, mint ami meg van műtve. De nem volt rossz élmény. Mindenki kedves, kétágyas szoba tévével, a műtőben jó hangulat, doki megfogja a kezem, két műtét közt énekel, aztán nem emlékszem semmire, jó a cucc. Az egész csak húsz perc altatással együtt, de a térdem pont úgy fáj, mint amibe beleturkáltak az előbb. Sétálhatok, lépcsőzhetek, csak valahogy nem esik jól. Guggolni, térdelni nem szabad, de valahogy eszembe se jut.
Erik, a kedvesem kibuszozott velem reggel hatra, miután egész éjjel fenn volt, mert dolgozott. Egy igazi hős. Aztán a barátnőm hazahozott, most itthon kornyadozom, szerintem még az altatószertől vagyok álmos. Evés-ivás nélkül is ki lehetett bírni, de most nehezen tudom elképzelni, hogy ezzel a térddel egy hét múlva már tornázhatok, táncolhatok, de a doki azt állítja. Szerencsére benne annyira bízom, hogyha ki akarna belezni, azt se kérdőjelezném meg. Szóval hétfőn kiszedeti a kapcsokat, kedden már táncolhatok is! És jó lenne a héten még kijutni Lédához. Erik, a kedvesem csinált róla tegnap fotókat, ha tudom, felrakom.

Most meg vagy neki kéne állnom dolgozni, vagy aludni, ehelyett piszmogok a hülyeségeimmel. Szóval munkára fel, félkész prózácskák várnak...