Természetesen kedves jó-vagy rosszakarók hívták fel a figyelmemet a blogra, mely bevallott célja ezért jött létre: "A kortárs vers olvasói szépen lassan fogynak, hamarosan sakkszakkör méretűvé zsugorodik a felhasználók köre, hiszen senki sem szereti hülyének érezni magát, ha nem ért valamit. Addig azonban, amíg ki nem nyírja magát a magyar vers, a legrosszabbakból szemezgetünk. Szar versek, nem amatőr költőktől."

Az önhülyítés-elbutítás szándéka nyilvánvaló. "Senki nem szereti hülyének érezni magát, ha nem ért valamit." - írják. Csak épp ebből a gondolkodásból születik a tömegkultúra-fogyasztó, aki nem akar megérteni, kérdezni, gondolkodni.
A bloggal ennek ellenére önmagában semmi baj. Az olvasónak joga van véleményt mondani, joga van észrevenni a rossz verset, vagy rossznak tartani azt, amit más jónak gondol.
A szándék viszont megkérdőjelezhető. Egyrészt azt a képet erősíti, hogy a kortárs magyar költészet úgy ahogy van, mehet a levesbe, ami nem igaz, viszont tovább rontja a kortárs líra helyzetét. Másrészt elég erősen az Eric Berne-től ismert "Most rajtakaptalak!" - játszmára emlékeztet. Mintha a szerzők örömüket lelnének abban, hogy elismert, "nem amatőr" (hogy az mit jelent?) költők rossz verseit előkaparják, és bebizonyítsák általuk, hogy az illető szerző méltatlanul foglalja el helyét az irodalomban. 

Sajnos nem a borzalmasnak kikiáltott szövegek teszik a blogot, hanem a durva kommentek. Ahogy az amatőr szerzők között a Rubophen versíró verseny eredménye váltott ki heves és gyakran alantas indulatokat, úgy ez a lap a "nem amatőr"(?) versek olvasóit provokálja  - sajnos leginkább tényleg szégyenteljes hangnemben. Döbbenetes a szájkarate, amit a kommentelők folytatnak. (Valamiért az az érzésem, hogy nagyrészt férfiak... de lehet, hogy rossz pszicholingvista volnék.)
Ennyi gyűlölködést, anyázást, fikázást csak politikai kérdésekben, zsidózás-cigányozás során hallottam-olvastam. Méltatlan. Minden szemét, amit a net névtelenségéből, a nicknévhasználatából ismerünk, megjelenik. Valaki Várady Szabolcs nevében kéri ki magának az ő versét alázó posztot. Aki ismeri Szabolcsot, gyanút fog, hogy nem ő a komment írója, de aki nem, simán elhiszi, hogy a sértett költőt olvassa. Szabolcs végül kénytelen tényleg beszállni a diskurzusba, ez a legmegalázóbb, hogy belekényszerítenek egy helyzetbe, aminek nem kíván az ember részese lenni, és ez írja: "Sajnos vannak, akik az internet adta szabadsággal visszaélnek, és ez, érzésem szerint nem csak az ál-Várady Szabolcsra, hanem a bejegyzés íróira is vonatkozik. Ha megengednek egy megjegyzést az itt folyó párbeszéddel kapcsolatban: ami minden résztvevő számára biztosan üdvös lenne, az az általános gentleman-, illetve lady-like beszédmód."

Ha a költészetjobbító szándék vezérelné őket, írhatnának egy új "Tövisek és virágok"-at, örömmel fogadnám. Igazat adok abban, hogy az alkotó és a befogadó sokszor az előbbiek hibájából van távol egymástól. A megoldás szerintem valami más, de elhiszem a jószándékot. Sőt büszkeséggel tölt el, hogy ennek a nemes szándéknak én kerültem először útjába.
Persze hogy írok rossz verseket! És az inkriminált szövegem valóban nem érdemesít díjra. Lehet azt is mondani rá, hogy rossz, azt is, hogy nem költészet, csak játék. Egy ideig én is rettenetesen szégyelltem magam a rossz szövegeim miatt. Szabó T. Anna vigasztalt meg. Hogy egy szerző legnagyobb műveihez a vargabetűin, a gyengébb művein át visz az útja. Horowitz melléütött és Ascher Tamásnak volt darabja, ami megbukott. Írt rossz verset már nagy költő is (akkor egy ilyen kicsinek is joga van). Ha az ember megöregszik, majd szerkeszt egy válogatott kötetet, amibe már csak azokat veszi bele, amelyek tényleg kiállták az idő próbáját.

Ami a stílus mellett igazán bosszantó, az alázat hiánya. Mintha nem a verseket, sokkal inkább magukat a szerzőket, de leginkább a szarnak ítélt műveket leközlő folyóiratok szerkesztőit támadnák. Akik pedig felelnek az általuk szerkesztett lap színvonaláért, a bennük megjelent szövegekért. Akik egyfajta esztétikai szűrőt biztosítanak. Dobta már versemet vissza folyóirat. Írattak át velem szöveget. A legtöbbször jogosan. Nem vagyok meg nem értett zseni. Jogom van rosszat írni, a szerkesztőnek megítélni, az olvasónak kiröhögni.
De azért sem linkelem ide sem a blogot, sem az arra reflektáló másikat. Inkább ezeket:www.szabotanna.comszekelyszabolcs.hu/  www.tothkrisztina.huwww.lackfi-janos.hu/
Most ők jutottak eszembe.