mert kitépték egy bölcsességfogam.Most nem esik jól enni, se beszélni, de mindennek olyan ritmusa van,minthogyha megint balladákat írnék,és abbahagyni nem tudom sehogy.Legalább a rím leszállhatna rólam, de a félrím úgy lóg, mint a kolonc a sorokon, amelyeket azért se tördelek verssé, azt ne higgye itt, hogy mindig az lesz, amit ő akar! De jó azért a jambus. Jólesik. Biztos valami magzatkori emlék,hogy anya szívverése ringatott. És a ti-tá megnyugtat, míg csak élek, sőt elhiszem, hogy nem vagyok halott.