2010. január 26. 09:03 - kjá

nem is olyan okos

P. barátnőm mesélte, hogy benne mindig szól a zene, bármit csinál. Ha egyszer elhallgatna, ő sem maradna élve tovább. Valahogy én is így vagyok vagy a zenével, vagy a versírás lehetőségével. Mikor egy hideg téli este ki kell mennem az utcára, valamit megcsinálni, amit nem szeretek, arra gondolok, hogy hátha írok majd közben valamit. Ha nem lenne ez a lehetőség, nem bírnám ki. Úszni is csak úgy tudtam, ha népballadákat énekeltem közben, volt 200 és 400 méteres attól függően, milyen távon tartott ki az összes versszaka. Nem tudom, más hogy bír egy ilyen unalmas dolgot aggyal. Ha jól emlékszem, kisgyerekkorom óta történetekkel szórakoztatom magam, persze a nagy részük leginkább spanyol romantikus szappanoperára emlékeztetett. De a feltételezett kreativitás vigasznak tűnik, ha az ember nem olyan okos.

Egy blogíró lelkesen bejegyezte IQ-tesztjének eredményét (száznegyvenvalamennyi), mellékelte a linket is. Azonnal rákattintottam, megcsináltam én is, kiadott egy 160-as eredményt. Mikor már épp hízni kezdett volna a májam, józan gyanú fészkelte magát a szívembe: rossz a teszt. Másnap meg is csináltam egy hivatalosabbat. 120. Azóta rossz a kedvem, csak egy éjszakán át hihettem, hogy nagyon okos vagyok. Akkor meg pont aludtam.

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr41702858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.01.26. 13:44:00

Munka közben én is dalolni szoktam, persze csak módjával. Amit lehet, énekszóval, amihez nincs ének, azt csak dúdolni. Néha rögtönzött fordításokat találok ki 1-1 dalhoz, vagy csak egyszerűen átköltöm őket. Ez tényleg jó szórakozás monoton munkához :-D Régebben meg folyton rímekben gondolkoztam, de sosem volt semmi a kezem ügyében leírni, és elszálltak az ötletek. Azóta meg csak butulok.
IQ teszt-félét egyszer töltöttem ki, amikor a sorozáson kellett, de az érdekes körülmények között zajlott, páran szövegeltek közben, ezért egyszercsak "lejárt az idő", és nem értünk a végére. Biztos pontos eredményt adott. Amúgy én úgy tudom, csak a "hivatalos" IQ tesztet ismerik el reálisnak, bár hogy aztán amúgy mi az igazság ebben...
A 120 jó eredmény. Gratulálok hozzá :-) Én elégedett lennék 120 ponttal. Szerintem manapság ennek a felét sem használom... És ahogy látom, ez hatással van a tényleges intelligencia-teljesítményemre is.

Válasz erre

Egyeki-Szabó Tamás 2010.01.26. 16:23:57

"Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét." - Így buzdít minket Verlaine-Kosztolányi a Költészettanban.Tehát a két dolog összefügg egymással (ez persze közhely). Én azonban ezzel az ürüggyel rátérek egy fájó dologra, amely évek óta nem hagy nyugodni.
Vannak versek, amiket kár volt megírni (sajna a legtöbb ilyen). Vannak jó versek és vannak NAGY VERSEK (kevés, de ez nem baj). Az én bánatom az, hogy a Szétszaggatott szonettkoszorúról, amely ebbe a sorba való: Ősz és tavasz között; Előszó; Hajnali részegség; Halotti beszéd (K.); Halotti beszéd (M.); A Dunánál; Nagyon fáj; Apokrif és nem túl sok stb."hivatalosan" még nem hallottam, nem olvastam kritikát, amely kimondta volna ezt az evidenciát. A háború utáni lírában csak a Halotti beszéd (M.) és Az Apokrif egyenrangú vele. Bármilyen fórumon vállalom állításom védelmét. Ezt ugyan mentorának kellett volna megtennie, már a "Mozgó"-ban. Ehhez szóljon hozzá az is aki nem szokott, mert most minden vélemény szavazatnak számít! E sorokat ugyan én jegyeztem le, de kezemet a még nem szárnyavesztett angyalok vezették...

kjá 2010.01.26. 16:37:58

@Tralfamador75: viszont most már legalább tudom, hogy férfi vagy, amennyiben magyarországon soroztak. :)

kjá 2010.01.26. 16:41:47

@Egyeki-Szabó Tamás: amit írsz, nagyon megtisztelő, bár gyanús, hogy túlértékeled azokat a verseket. bár igazad lenne!
sajnos a NAGY VERSEK megírásához a költőnek szüksége van mindazon jó, feledhető vagy épp rossz versek megírására, amik kikövezik az utat az általában véletlenül eltrafált NAGY VERShez.
pont a szétszaggatott szonettkoszorúért (vagy szonettkoszorúeret?) kaptam mozgó világ nívódíjat 2006-ban, várady szabolcs írt is róla:epa.niif.hu/01300/01326/00083/15nivodij1.htm
de híreszteld te is bármilyen fórumon, én nem foglak megcáfolni, csak ülök hízó májjal. :)

Brittany 2010.01.26. 20:59:25

Én is történeteket mesélek kisgyerekomtól, ha nagyon unatkozom. Az enyémek életkor szerint változtak az indiános sztorikkal indult, utána jött a kung-fu harcos, táncosnő stb..

Ebben a félévben tanultam pszichologiát, ott olvastam, hogy az intelligencia és a kreativitás tulajdonképpen egymás ellentetjei. Az intelligencia annak tudása, hogy "ezt így szoktuk" a kreativtás pedig a "ez erre is jó". (Egy ideig úgyan együtt mennek, de aztán szétválnak) Ez kicsit megvigasztalt én IQ tesztben a 114-et még sose léptem túl. Ja és a könyvem szerint intelligencia az, amit az IQ tesztek mérnek:)

2010.01.27. 03:11:50

@Brittany: De jó, akkor én talán intelligens vagyok, mert nem szeretem a nagy újításokat, a kreativitást másra bízom, járt utat járatlanért el ne hagyj és ilyesmik :-D

2010.01.27. 03:18:31

@kjá: Igen, itt soroztak, semmi Közel-Kelet. Bár csak zárójelben jegyzem meg, hogy (polgári szolgálatot végeztem, mindenkinek jobb volt így).
Viszont van egy netes jóbarátnőm, aki szintén hónapokig azt hitte, nő vagyok, jókat beszélgettünk, és nekem sem tűnt fel, hogy tévedésben van :-D
Pedig elvileg a nikkem (vagy bárhogy is nevezik a blogos világban) nem túl nőies. Legalábbis mássalhangzóra végződik. :p

cov 2010.01.27. 10:10:59

és meg még a blogszerkesztésben is egyre, másra!hiper,gratu:-)))

Egyeki-Szabó Tamás 2010.01.28. 13:31:11

Bátorkodom megjegyezni, hogy egy mondatom elkerülte a figyelmedet: "Ezt ugyan mentorának kellett volna megtennie, már a "Mozgó"-ban." Pontosan V. Sz. nívódíjhívó (de szép!) elemzésére céloztam, hiányolva belőle a lelkesedést. Ilyen verset (-ket) olvasva, az embernek meg kell szaggatnia ingét és haját tépve heurékát üvölteni, nem azon rágódni, hogy ha Dantétól idézünk, akkor illendő a versformáját is követnünk. Miért? Miért? Bocs, hogy így elragadtattam magam, mint Don Pasquale, akinek - mint tudjuk - vérében tűz lobog a második felbvonásban. Egyelőre még nekem is, hatvanöt évesen, habár büszkén mondhatom, barátaimmal együtt, hogy legalább tízzel többnek nézek ki. Mi van a Nyihahával?

kjá 2010.01.28. 16:43:28

@Egyeki-Szabó Tamás: ugyan, Szabolcs nem az a hevesen lelkesedős fajta. de tudom, hogy engem szeret. ő kritizálni is, dicsérni is finoman, óvatosan szokott.
lovacskáról mindjárt rakok fel képet.

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: